4 / 4 db bejegyzés — 1. oldal
Biztos ismered azt az embert, aki még este 10-kor is legurít egy dupla eszpresszót, aztán úgy alszik, mint a bunda. Vagy azt, akinek elég messziről ránéznie egy kávéscsészére, és már pörög, mint egy duracell nyuszi. A koffeinérzékenység ugyanis egyénenként rendkívül változó lehet - de vajon mi áll ennek a hátterében?
Nem az időpont számít, hanem a napi összkalória. Több tanulmány is kimondja, hogy az esti étkezés önmagában nem okoz súlygyarapodást, ha a kalóriabevitel összességében nem lép túl az ajánlott szintet. Sőt: az éhezés bizony hízlal, mert ha kiéhezve fekszel le, másnap a szervezeted túlélésben gondolkozik, és elraktározza zsírban amit kajálsz.
Ülsz az íróasztalodnál, órák óta a monitor előtt. A szíved gyorsabban ver, a vállad feszült, és valahogy minden zavaró körülötted. Aztán véletlenül megakad a szemed egy szobanövényen az ablakpárkányon, vagy kinn egy fán, amely látszik az ablakon keresztül. Néhány percig csak nézed a leveleket, ahogy a formájuk körvonalazódik a fényben. Amikor visszafordulsz a képernyőhöz, valami megváltozott. A légzésed mélyebb lett, a pulzusod lassabb, a vállad engedett.
Vannak időszakok, amikor mindent jól csinálunk. Eszünk tudatosan, mozgunk rendszeresen, még a cukrot is visszafogtuk – mégis a has környéke makacsul őrzi a zsírpárnákat. Ilyenkor általában a szénhidrátot vagy a kalóriákat okoljuk, pedig lehet, hogy egy láthatatlan tényező dolgozik ellenünk: a krónikus stressz és a hozzá társuló magas kortizolszint.