Az ápolatlan szakállon több baktérium lehet, mint a kutyák szőrén
Ha az emberek kezéről és hajáról mintát vennénk, számos kellemetlen baktériummal találnánk szembe magunk.
15 / 287 db bejegyzés — 10. oldal
Ha az emberek kezéről és hajáról mintát vennénk, számos kellemetlen baktériummal találnánk szembe magunk.
Nem, soha ne adj kenyeret a vadkacsáknak! A kenyérben lévő magas szénhidrát- és fehérjetartalom súlyos betegségeket okoz, amelyek közül a legsúlyosabb az úgynevezett angyalszárny-betegség – ez visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességhez vezet, amely életre szóló röpképtelenséget okoz a madaraknak.
Így lopod vissza az énidődet az alvás rovásáraMunka, gyerek, bevásárlás, takarítás, főzés. Végre este tíz óra, mindenki alszik, csend van. És pontosan akkor, amikor le kellene feküdni, valami furcsa dolog történik: elővesszük a telefont, bekapcsoljuk a tévét, vagy egyszerűen csak ülünk, és nézünk a semmibe. Nem azért, mert nem vagyunk fáradtak – hanem pont azért, mert végre senki nem akar tőlünk semmit.
Minden este lehajtjuk a fejünket ugyanarra a párnára, amibe beletemetjük az arcunkat, amibe beleszuszogunk, amit ölelünk. Sokunknak van olyan párnája, amit évek óta használunk, és még eszünkbe sem jut, hogy talán már régen cserére szorulna. Pedig miközben azon alszunk, apró lények milliói élnek benne, táplálkoznak a lehullott bőrünkből, és ürüléküket hagyják a szálak között.
Évtizedek óta hallgatjuk, hogy a műanyag vágódeszka higiénikusabb, mert lemosható, mosogatógépbe tehető, és nem szívja magába a nedvességet. A fa vágódeszkákat sokak szerint elavult, nehezen tisztítható, baktériumtenyésztő felületnek tartják. Csakhogy a valóság pontosan fordítva van: a fa nem csak hogy nem tart fenn baktériumokat, hanem aktívan meg is öli őket.
Van valami különösen frusztráló abban, amikor tudjuk, hogy valami nincs rendben a testünkkel, de az orvosok nem találnak semmit. Az allergiateszt negatív, a vérvétel rendben, a gyomorvizsgálat is tiszta. Mégis ott van a migrén, a bőrkiütés, az emésztési probléma, a szédülés, a szívdobogás. És amikor megemlítjük, hogy bizonyos ételek után rosszabbul érezzük magunkat, akkor jön a legyintés: "Ez pszichés lehet."
Van egy furcsa jelenség, ami évtizedekkel ezelőtt még szinte ismeretlen volt, ma viszont gyakorlatilag népbetegség: a fenékizmunk egyszerűen elfelejti, hogyan kell dolgoznia. Nem sérül, nem fáj, csak... kikapcsol. És amíg ő lustálkodik, addig a derék, a csípő és a térd veszi át a melót, amire egyáltalán nem lett tervezve. Az eredmény? Krónikus derékfájás, csípőproblémák, térdfájdalmak, anélkül hogy bárki megmondaná, mi is a valódi ok.
Télen, amikor a köhögés elkezd gyötörni minket, általában először a gyógyszertárba rohanunk. Ott aztán sorban állnak a különféle szirupok, pasztillák, inhalálók, mind megígérve, hogy enyhítik a tüneteket. De van egy filléres megoldás, ami valószínűleg ott van a fűszerespolcon, és amit évszázadok óta használnak pont erre a célra: a kakukkfű.
Ismerjed ezt a típust, vagy esetleg magadra ismersz? Hétfőtől péntekig nyolc órákat ül a számítógép előtt, alig mozog, aztán szombat reggel felkel, és elhatározza, hogy most aztán rendesen megmozgatja magát. Kétórás futás, intenzív edzőtermi program, vagy egy teljes napot tölt kerékpározással. Vasárnap este pedig alig bír mozogni, hétfőn meg minden izmában fájdalmat érez. Ez a hétvégi harcos szindróma, és sokkal veszélyesebb, mint gondolnánk.
Van valami megnyugtató abban a gondolatban, hogy a kamrában sorakozó üvegek és zacskók tartalma évtizedekig eláll. Nem kell aggódnunk, hogy holnap reggel penészt találunk rajtuk, és nem kerülnek a kukába, ha elfeledkezünk róluk. Ezek az ételek gyakorlatilag örökkévalóak, és bár furcsának tűnhet, a természet valójában pontosan erre tervezte őket.
Van valami furcsa abban, ahogy ma élünk. Reggel felkelünk az ágyból, átsétálunk a nappaliba, felnyitjuk a laptopot, és este ugyanott zárjuk le. Hétvégén talán kimegyünk bevásárolni, de aztán gyorsan hazafelé tartunk. A lakás ad mindent, mégis valahogy hiányzik valami, amit nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy nincs hova menni csak úgy, céltalanul, ahol létezhetünk anélkül, hogy fogyasztanunk kellene.
Amikor egy szobanövény nem nő rendesen, általában a földre, a fényre vagy az öntözésre gyanakszunk. Átültetjük, más helyre tesszük, változtatunk a víz mennyiségén. De van egy tényező, amire szinte soha nem gondolunk, pedig óriási hatással van a növény egészségére. A por.
Ülsz az íróasztalodnál, órák óta a monitor előtt. A szíved gyorsabban ver, a vállad feszült, és valahogy minden zavaró körülötted. Aztán véletlenül megakad a szemed egy szobanövényen az ablakpárkányon, vagy kinn egy fán, amely látszik az ablakon keresztül. Néhány percig csak nézed a leveleket, ahogy a formájuk körvonalazódik a fényben. Amikor visszafordulsz a képernyőhöz, valami megváltozott. A légzésed mélyebb lett, a pulzusod lassabb, a vállad engedett.
Tegnap reggel megittál egy zöld teát. Ma reggel egy kamillát. Holnap talán egy gyömbért. Mind piramisos filterből, mert az praktikus, gyors, modern. Közben 11,6 milliárd mikroműanyag részecske került a szervezetedbe – minden egyes csészével. Nem elírás. Nem túlzás. Milliárdok. Egyetlen csésze teából.
Digitális amnézia - Ezért nem emlékszel a párod telefonszámáraTegnap este rá akartam hívni a testvéremet. Vettem elő a telefont, ránéztem a listára, megnyomtam a nevét. Miközben csörgött, eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, mi a telefonszáma. Pedig évek óta beszélek vele hetente többször is. De miért is kellene emlékeznem rá, amikor ott van a készülékemben?