„A zöld számomra frisset, üdét, kellemeset jelent."

Kíváncsi vagyok, van-e önök között olyan, aki előre tudja, dátumszerűen akár, mikor számíthat egy kis nyugira. Hegyi Barbara tudja. És néha még várja is. Találkozásunkkor meglepő módon kívánta a Nemzetközi Nőnap közeledtét, no nem a sok vágott vagy cserepes dísznövény begyűjtése miatt, hanem azért, mert az a nap idén a nyugalmat jelentette számára. Ugyanis aznap egy nagy zsinór ért véget. Aznap játszott utoljára az egyik, sorozatban műsoron lévő darabban.
- Néha jó tudni, mikor pihenhetek meg kicsit, de azt a hagyományos értelemben vett folyamatos nyugit, azt nem is szeretem. A harmóniát igen, a folyamatos, eseménytelen nyugalmat nem. Van, aki a bajt vonzza, és van, aki az izgalmat. Én az utóbbi típusba tartozom.
- Hegyi Barbara Anna akár a nyugalom, akár más kedvéért vágyik-e a hegyekbe?
- Nem. De szeptemberben mégis megmásztam a Mount Kenyát. Azelőtt sem szerettem a hegyeket és ez az eset sem változtatta meg a véleményemet. Ott voltam majdnem 5 ezer méter magasan az Egyenlítőnél. Elég is volt.
- Ilyen érzésekkel minek másztál fel a tetejére?
- A kihívás vonzott benne. Érdekelt, hogy fel tudok-e menni olyan magasra.
- Vannak ennél magasabb hegyek is...
- Annyira azért a kihívás sem érdekel. Egyiket sem kívánom már megmászni.
- Hol tudsz igazán pihenni?
- Otthon.
- Zöld környezetben van az otthonod?
- Igen.
- Mi jut eszedbe a zöld színről?
- Friss, üde, kellemes, és az, hogy szeretem.
- A frissesség érzetét egy alapos tisztító kúra is előidézheti akár, amit alkalmanként te is beépítesz az életedbe, étrendedbe. Milyen gyakran teszed ezt?
- Kampányszerűen. Ami nem biztos, hogy rossz. Azért sem, mert olyan hülye világban élünk, ahol a spenót és a tojás is már megtették az utat a fő tápértéket adó kategóriától az első számú ellenségig. De említhetném a zsírt is. Egy időben azt mondták: Csak zsírt ne! Most már eljutottunk odáig, hogy ajánlják a zsírt, és ott tartunk, hogy inkább vajat kell enni, mint margarint. Van egy nagy összevisszaság az emberek fejében. Én miután mindent kipróbáltam, megtaláltam azt, ami a hasznomra vált. Ami hasznomra vált, az már a kezdetekben is működött! Én voltam vegetáriánus is egy fél évig. Most éppen az ellenkezőjének megfelelően táplálkozom. Vagyis húst hússal. Egy ideig ezt is betartom, és aztán ennek is vége lesz, majd megint eszek normálisan.

- Van-e olyan dolog, amit tudatosan kizársz az életedből?
- Van, és ez a műanyag. Nagyon utálom ezeket az egyszer használatos dolgokat. Egyszer használatos tárgy, egyszer használatos érzelem, stb. Ezeket gyűlölöm.
- Rád akkor mindenképpen számíthatnak a szelektív hulladékgyűjtésben! Ugye?
- Így van, de ebben is van, ami felháborít. Az egy jó dolog, hogy kitalálták ezt a szelektív hulladékgyűjtést. Ez pozitívumként, lehetőségként be is költözött az ország lakosainak a tudatába. Ehhez gyártottak és kihelyeztek itt-ott külön gyűjtő edényeket. Egyikbe ezt, a másikba azt. Nálunk is van egy ilyen hely két sarokkal arrébb, ahol viszont látom nap, mint nap, hogy hihetetlen módon folyik szét a szemét. Ugyanis nincs, aki kiürítse. Az emberek - az a 10 ember, akinek elfér ott az összegyűjtött és szétválogatott szemete - rendesen odahordják a kukába valót, és a végén létrehoztak egy nagy szemétdombot.
- Tudom, hogy szereted az állatokat. De nemcsak szereted, hanem tiszteled is őket.
- Korábban három kutyám is volt. Most egy van. A puli és a komondor elpusztult. Én imádom a kutyákat. Kutya nélkül nem lehetek. Köztük nőttem fel. Mindig volt kutyám.
- És csak kutya?
- Kutya, kutya, kutya. Most azért csak egy van, mert édesanyám eteti és ő ezt az egyet is kikéri magának. Ezek az állatok rendre olyankor vacsoráznának, amikor én még színpadon vagyok. Ezért egy kutya van és kész.
- Volt is és van is kutyád. Mi a véleményed arról, ha egy családban, ahol kisgyerek van, állatot is tartanak? Neked is van egy 5 éves lányod. Hogy látod ezt?
- Helyes. Miért az ellenzők mit mondanak? Hogy nem elég higiénikus?! Hát szerinted nem elég csak kimenni az utcára! Ha pedig valaki allergiás a szőrre, az tartson halat! Úgy gondolom, hogy mostanság már az is valami, ha egy kicsit a természetből belophat az ember ebbe a műanyag világba. Egyébként meg annál fantasztikusabb dolog nincsen, mint amikor egy másik élőlény természetét nézheted, figyelheted. És egy kisgyermek számára ez különösen lenyűgöző. Egy kutyánál jobb barátot el sem tudok képzelni a gyerek számára. Amit az állat ad, az egy őszinte, odaadó szeretet. A gyerek felismeri a törődés és a felelősség érzését, tudatosul benne a fájdalomokozás, illetve adott a lehetőség arra, hogy szinte bármikor simogathatja az állatot és odabújhat hozzá, ...., nagy hiba lenne ezt a kapcsolatot leértékelni. Az ember olyan szoros érzelmekkel tud kötődni egy állathoz, amelyek borzalmas fájdalommá válhatnak kedvencünk elvesztésével. Mindez azt bizonyítja, hogy szükségünk van egy ilyen irányú érzelmi kötődésre is. Pedig néha megalázzuk azt az állatot, vagy esetleg alacsonyabb rendűnek gondoljuk.
Talán nemcsak én gondolom azt, hogy többen is élhetnének ilyen „érzelmi függőségben". Ettől mi, gazdik is emberibbek lehetnénk. Az állatok sok mindenre megtaníthatnak bennünket, ha tényleg odafigyelünk rájuk. Velük kapcsolatban egy dolog háborít fel igazán: az erőszak, az, ahogyan az ember néha megnyilvánul.
A gyerekek, az idősek az állatok, vagyis a védtelenek elleni erőszak egy olyan haragot gerjeszt, amit nagyon nehéz leküzdeni.

- Gyereknevelés. Gyakorló anyaként tudsz-e jó tanáccsal szolgálni a „küszködő" szülőknek?
- A gyereknevelés egy igen komoly probléma. Vannak kitűnő könyvek, amelyek telis-tele vannak jobbnál jobb ötletekkel. "Hogyan ne neveljünk tökéletes gyereket.". Ez egy sorozat része, amelyet én már évekkel ezelőtt elolvastam. Megtanultam belőle „Hogyan ne legyek tökéletes anya". Aztán ma már azt is átlátom, „Hogyan ne legyünk tökéletes család"?! Zseniális írások.
(Libby Purves: Hogyan ne neveljünk tökéletes gyereket.
Libby Purves: Hogyan ne legyünk tökéletes anyák.
Libby Purves: Hogyan ne legyünk tökéletes család.)
- Mitől zseniálisak ezek a könyvek?
- Egyrészt isteni olvasmányok, másrészt rengeteg nagyon jó ötletet adnak. Pontosan azt mutatják meg, hogy hogyan tudsz igazán, emberien, normálisan a munka, a minden egyéb mellett a lehető legtürelmesebb, legjobb fej mami lenni. És hogyan tudsz egy értelmes, a világra nyitott, elfogadó és megbocsátó, de mégis valamiféle koordináták között élő gyermeket nevelni. Remek, tényleg remek írások ezek. Van a szerzőnek egy jó ötlete - például - arra, hogy hogyan lehet elvinni a gyereket múzeumba úgy, hogy azt még élvezze is. Érdemes elolvasni! Én elolvastatnám mindenkivel. Mert ingerültek vagyunk meg fáradtak vagyunk, sajnos! De hát minket is csak anya szült!
- Te tudsz kompromisszumot kötni az 5 éves Rozi lányoddal?
- Igyekszem, de ennek ellenére van olyan „problémás" helyzet, amikor fenéken billentem. Néha ezt is meg kell tenni. De törekszem az együttműködésre.
- Várjátok a húsvéti ünnepeket?
- Mindig. Én gyerekkorom óta igazi ünnepváró vagyok. Ezért szerintem az ünnepet várni talán még jobb is, mint maga az ünnep. Idén is festünk tojásokat, készülődünk és természetesen most is együtt lesz a család.