- Engem meglepett, hogy mivel nyitod a lemezt. A régi nagy Piramis számmal: Gyere közelebb. Pedig Téged inkább zárkózottnak, kissé titokzatosnak gondolnánk.
- Tévedsz. Én soha nem zárkóztam el a közönségtől. Csak lehet, hogy különc, irracionális utakon jártam. Mint a csodaszarvas. Más irányból közelítettem a vízfolyáshoz ...
- Amikor a Piramissal a csúcson voltatok, akkor még másként, tapintatosabban kezelték a sztárokat. Manapság pedig az ismert emberek legbensőbb magánügye is címoldalra kerül.
Biztos, hogy az én lelki alkatommal nagyon nehezen lehetne megélni, ha ma övezne olyan nagy szeretet és figyelem, mint mondjuk a nyolcvanas években. Pedig akkor sem volt ez egyszerű. De én mindig választottam magamnak helyszíneket és olyan felületeket az életemben, ahol mindez elviselhetővé vált. Többek között ez az oka, hogy közel 15 évet éltem a csongrádi tanyavilágban.
- Pedig előtte körbehajóztad a világot. Hogyan lehet, hogy végül ott kötöttél ki?
Úgy éreztem, hogy akkor egy zenitre ért az életem. A világ megmutatta magát. Az utazás egy gyönyörű emlék maradt, és az előzmények feldolgozása csöndes, békés miliőt kívánt. És éppen akkor - nem véletlenül! - olyan barátokat ismertem meg, akik bemutatták nekem azt az életformát, amit budapesti születésű révén azidáig nem ismerhettem. Elhívtak magukhoz, egy hatalmas fa tövében leültem, az akusztikus gitáromat a kezembe vettem és az volt a döntő pillanat, amikor a megpendített akkordra a csönd válaszolt ... Budapesten mindig a villamos csörgés, meg a szomszédok zaja. Akkoriban elementáris igényem volt erre a nyugalmas csöndre. Kerestem hát egy házat és odaköltöztem. Életem legboldogabb időszaka volt. 20 évig volt meg a tanyám - ebből tizenötöt folyamatosan ott töltöttem. Két éve adtam el, de nemsokára veszek egy másikat. Most a Mecsekbe vágyom. Régen, még 80 körül, volt arrafelé egy házam - az első vidékre való elrugaszkodásom színhelye. De mivel akkoriban még aktívan zenéltünk - és a falu egyetlen állandó lakosa, egy sváb bácsi felvilágosított, hogy ha ott leesik a hó, lehet, hogy hetekig nem lehet elmozdulni - nem engedhettem a csodálatos vidék csábításának. Nem megfutamodtam, hanem szelíden elváltam a háztól. Aztán most egyre többet járok vissza oda. Sok barátom van arrafelé - mondhatni mindenkivel jóban vagyok - ami nem nehéz mert 53 ház van összesen a faluban.
- Most - ezek szerint csak átmenetileg - újra Budapesten élsz. Mi az ok?
Dolgozni szerettem volna, és ez 200 kilométeres távolságból nagyon nehézkesnek tűnt. A fővárosi egzisztenciámat soha nem adtam fel - szóval tárt karokkal várt a lakásom. És én most már itt is meg tudok pihenni. Elhoztam magammal azt a csodálatos lelki élményt amit a tanyavilágban megéltem. Éveken át részesültem az erdők csöndjéből és békéjéből - és ez már örökre velem marad és bárhol megélhető. Vállalom akár azt is, hogy a város sűrűjén át tudok menni úgy, mint egy kamikaze, és azt sem tudom hol vagyok - mert belül Rend van.
Leginkább gyalog járok - mert ezt is megszoktam a tanyán. Kerülöm a tömeget, a forgalmas helyeket, igyekszem a kis utcákba „besiklani". Őszintén megmondom, hogy nem rajongok Budapestért, mert nagyon piszkos és rettenetes forgalom van, de tudok itt élni, tudok vele élni. Autóba csak a legritkább esetben ülök. Tegnap vidékre utaztam, és idegörlő volt végigélni a városból való kijutást. Nem is tudom hogy tudja ezt elviselni az, aki minden nap megszenvedi. Ebben valami félelmetesen nagy reformot kellene csinálni - de fogalmam sincs, hogy hogyan. Azt szomorúan tapasztalom, hogy nagyon elkényelmesedtek az emberek. Mindenki autóval jár. Hamvas Béla azt mondta: Ez lenne az én forradalmam: mindenki menjen ki a napra!

- A Változtam című cd-n számomra meglepően sok a szerelemről, férfi-nő viszonyról szóló dal. Én kicsit filozofikusabb dalokat vártam tőled.
- Több irányba indulhat el egy ember - és akkor is önmagáról beszél. Az érdeklődésem a filozófia iránt töretlen. És a szerelem iránt is töretlen. A lemez új dalainak zenéjét és szövegét én írtam, ez korábban nem volt rám jellemző. Sokat tanultam, sokat olvastam az elmúlt években, és a hétköznapokhoz ugyanúgy mint a munkámban, kiapadhatatlan erőforrást jelentenek számomra Hamvas Béla, Szepes Mária, Weöres Sándor csodálatos gondolatai.
Örömmel mondom, hogy azóta elkészültünk 20 vadonatúj dallal, azt azonban ne kérdezd, hogy ez mikor jelenik meg. Idén tavasszal terveztem volna egy turnét, még a „Változtam" dalaival, de a zenésztársak elfoglaltsága miatt ez úgy tűnik csak ősszel realizálódhat.
- Pedig szükség van a személyes kontaktusra a közönséggel, és biztos vagyok benne, hogy rád nagyon sokan kíváncsiak.
- Annak ellenére lett aranylemez a Változtam, hogy egyetlen bemutató koncertet sem szerveztünk rá. Ez szerintem nagyon szép teljesítmény, főleg úgy, hogy előtte volt 10 év szünet.
- Időközben kipróbáltad magad egy új szerepben. Egy Beatles-ről szóló filmnek lettél az ötletadója és szerkesztő-riportere.
- Skóciába utaztam, és rövid kitérőt tettünk Liverpoolba, ahol egy nagyon kedves barátom végigvezetett minket a legendás helyszíneken. A Beatles komoly szerepet játszott az életemben, az irántuk érzett tisztelet és szeretet azóta is töretlen. Ez a „séta" számomra akkora élmény volt, amit nem szerettem volna magamban tartani. Kicsit hosszú előkészítés után a film immár elkészült, és előbb-utóbb látható lesz a televízióban.
- Jelen beszélgetés helyszíne a belváros egy viszonylag csendes utcájában „megbúvó" vegetáriánus étterem - a Napfényes Ízek Étterem. Gondolom nem véletlenül találkoztunk pont itt.
- Szeretem ezt a helyet, jó barátaim a tulajdonosok. Már több éve áttértem a húsmentes étkezésre. Mondhatni egyik napról a másikra. Valahogy így voltam a dohányzással is. Tudtam hogy nem jó szokás, aztán fogtam magam, és döntöttem: nem kell. Még másnap egy „búcsú szálat" elszívtam, és ezzel vége lett. Mindenki felelős saját magáért - és épp ezért én soha nem agitálok senkit. Esetleg annyit teszek, hogy elhívom például ebbe a nagyszerű étterembe, és kipróbálhatja, mennyire más az, amit itt kap. De a meggyőzés már nem az én feladatom.
Az az út amit kinek-kinek végig kell járni az az Övé - csak rá jellemző. Én sem akartam soha mások életét másolni, viszont nyitott vagyok a világra, a természetre, a filozófiára, sok-sok minden egyébre - és folyamatosan magamévá teszem mindazt, amit építőnek érzek. Remélem, hogy az én üzeneteim is célt érnek - eljutnak azokhoz, akiknek hasznára lehetnek.

Aki egyszer is látta Révész Sándort színpadon, aki leült a mondanivalóra figyelve meghallgatni akármelyik lemezét, tudja, érzi, hogy nem egy „hétköznapi" énekes, zenész.
Régóta nem áll a reflektorok tüzében. Számára most másfajta „fények" az igazán fontosak. És mindazoknak, akik szerették és szeretik őt, és hiányzik különleges hangja, egyénisége egy valamit meg kell érteniük és el kell fogadniuk: ő csak akkor szól, amikor mondani akar valamit. És ezekre a mondanivalókra érdemes várni. Akár tíz évet is.