Az óvoda udvarán mindenki összegyűlt. Hogyne gyűlt volna, hiszen máris felteszi a kérdést Péter bátyó: Ki kopog? A kiscsoportosok talán először hallják a klasszikus dallamot, de az ebéd előtti aktív óra élményével együtt már biztosan nem felejtik el. Az előadás első percétől az utolsóig figyelnek egyaránt kicsik és nagyok. Figyelni is kell, hiszen a történet a gyermekek aktív szellemi, lelki jelenlétével és közreműködésével kelhet csak életre. Időutazás, évszakváltás, főzés, sütés, kirándulás - mindez része egy olyan előadásnak, amelynek nincsenek díszletei, nem szól közben a zene. Szórakoztatja, elgondolkodtatja, és legfőképpen tanítja az apróságokat. Ilyet ritkán látnak. Levente Péterre ma már kitudja, hányadik óvodai csoport tátott szájjal figyel feszülten. Sajátos kommunikációja, páratlan előadásmódja, önelemzése és hitvallásának naponkénti továbbmélyítése méltó példa lehet mindazok számára, akik valamikor gyerekekkel kívánnak foglalkozni.
- Évtizedekkel ezelőtt is ugyanolyan volt egy kisgyerek, mint napjainkban?
- Minden gyerek születése egy tiszta lap. Szerintem a világ attól nem robbant még föl, hogy mindig új gyerekek születnek fehér lappal, de mindig lesznek olyanok, akikből janicsárokat nevelnek. Viszont mindig többségben maradnak azok, akik nem janicsárokat nevelnek. Az a világ nagy szerencséje, hogy a gyerekeknek csak egy részéből nevelnek kis törpét, és kis indigóterméket.
- Mire gondol ezekkel a kifejezésekkel?
- Arra, hogy egyesek lélek nélkül nevelnek gyerekeket. Arra tanítják őket, hogy gyűlöljék ezt és azt, ne fogadjanak el bizonyos dolgokat. Elhitetik velük, hogy a világon az egyedüli érték az, amit a „mi" családunk, a „mi" iskolánk kínál. Ezt nagyjából 14 éves korig lehet folytatni. Mindig voltak, és lesznek is szélsőséges emberek. Ma ezt szélső balnak és szélső jobbnak hívjuk, akik a másiknak a nem elfogadására /*nevelik a gyermeket. Otthon, gyülekezetben, tömegmozgalomban, úttörő-, cserkész vonalon és az iskolákban, egyetemeken.
- Ön találkozott már ilyen gyerekekkel?
- Igen. Ezek a fiatalok semmi mást nem ismernek csak azt az ideológiát, amelyben őket nevelték. Írtam erről "Torzó gyermeknevelés" címmel. Az a torzó gyerek, akinek csak a testét edzették, és a szellemét növelték, de egyoldalúan, lélek nélkül. Mint pl. a Machiavelli szindrómánál, ahol a cél szentesíti az eszközt.
- Talán a sport az a terület, ahol a mindenképpen győzni akarás mellett sok esetben az eszközt rosszul választják meg.
- A sportban jelen van mindez. Nézzünk például egy 22 éves, csodálatos testű focistát, akinek a feje jobbnál jobb taktikai utasításokkal van tele. Ez a fiatal, amikor a bíró sípja megszólal, akkor nem vágja vigyázzba magát, nem fut vissza a posztjára, hanem eltorzul a szép arca, durva mozdulatot tesz a karja, és szitkok hagyják el a száját, miközben rohan a játékvezető felé. Ez a janicsár szindróma, erről beszélek én.
- A gyermeknevelés tekintetében változnak a tényállasok, mit hogyan is kellene csinálni. Ön több évtizede jár intézményről, intézményre, ahol gyermekeket nevelnek. Történtek jelentős változások a sok-sok év alatt?
- A családok mennyisége csökkent, és a léleknevelést ösztönösen érzőké is. Nehogy azt higgye valaki, hogy egy értelmiségi családban feltétlenül megfelelő lélekkel nevelik a gyereket! Egy tanyasi, parasztcsalád 12 akácfával, több száz holddal maga körül képes úgy nevelni a gyermekét, hogy abból egy sportszerű, megbízható ember váljon. És ugyanúgy egy aljas, cinikus ember nőhet fel egy rózsadombi nőgyógyász lakásában, ahol kiegyensúlyozott anyagi körülmények között, három diplomához is biztosítottak lehetőséget a szülők az egyetemen, csak épp azt mondták, hogy üss, vágj, ne hagyd magad. Ha megdobnak kővel, dobd vissza egy kétszer akkorával.
- Móka Miki szerepe a szép múltra emlékeztet. Mi volt a célja annak a televíziós programnak?
- Nagyon érdekes volt. Tóth Árpád költő lánya, Tóth Eszter írta a forgatókönyv-sorozatot és Appor Judit volt a szerkesztő. Nekik az volt az igényük, hogy legyen egy színes, egy elég drága, trükkökkel teli gyerekműsor. A Magyar Televízióban a zsebtévében alkalmaztunk először trükköket. Mint amikor például szálltam a levegőben. Ez teljes egészében magyar ötlet volt. A forgatókönyvíró és a szerkesztő mellett a Zsebtévé sikere Szabó Attila rendezőnek köszönhető, aki az elképzelést televízióra alkalmazta.
- Ki volt Móka Miki az Ön életében?
- Nekem a Móka Miki az Életem volt, a Szerepem volt. Szerencsére még halálom előtt fény derült arra, hogy a bábok mellett a stúdióban lévő tíz gyerekkel milyen nagyszerű kontaktust sikerült kialakítanom. Ezt tudományosan senki sem tudta felfogni. Egyetlen egy újságíró sem. Nem számítottam, legalábbis a szakmának. Levente Péter?! Hát az egy pojáca!
- Mégis Ön kapta a megbízást.
- Na, de kitől kaptam? Szabó Attilától, akinek azt mondták, hogy Tordy Gézáé a szerep, de ő nem fogadta el. Majd azt mondták, hogy játssza Ronyecz Mária Móka Mimi néven... nem fogadta el. Engem pedig véletlenül fedezett fel. Engem, aki egy osztrák, osztályidegen X-es fia voltam. Ezért nem járhattam főiskolára. A bábszínházban segédmunkás-segédszínészként kezdtem a pályámat és négy év múlva, 1965-ben - apám akkor szabadult a börtönből - napi 17 óra munka után már megérettem a Móka Miki szerepre. Az Úristen különös kegyelme, hogy diploma helyett kaptam ezt a bizonyítási lehetőséget. Amikor rájöttek azok, akik osztályidegennek tekintettek, hogy népszerű lettem, csak annyit intéztek el, hogy más szerepet nem vállalhattam azért, hogy ne zavarjam meg a közönséget. Így benn maradhattam a pályán, de a tűrt kategóriába tartoztam. A mai napig hálás vagyok azoknak az embereknek, akik legalább tűrtek! Mehettem volna 1974-76 között Kanadába, Új-Zélandra és Ausztráliába, ezeken a helyeken voltak ismerőseim. "Ha angolul produkálod ugyanezt, az egész világ ismerni fog." - mondták. Erre mondtam azt, hogy MAGYAR vagyok, és ha a magyar gyerekektől még ezt is elveszem, akkor nekik mi marad? Egyszerűen nem akartam az országot elhagyni.
- Kivel tud, tudott igazán jól együtt dolgozni?
- Móka Mikiként magamtól alkothattam. Szabó Attilában ez volt a csoda, és ezt a hozzáállást meg is tanultam tőle. Nekem például a legjobb tanítványom, Gryllus Vilmos, aki a Kalákának volt a tagja 1979-ig. Aztán Döbrentey Ildikó, aki 37 éve az én szerelmem, gyermekeink anyja és alkotótársam, azt mondta: Ő lesz a mi zenészünk, hívd meg! És ez már 21 éve tart. Belőle 15 év alatt szólista lett, meghatározó a magyar zenei életben. Egy lapon nem lehet említeni Halász Judittal, de még a Kalákával sem. Halász Judit aranyosan, a Kaláka intellektuálisan szórakoztat, mi pedig tanítunk. Nem csak a testhez és a szellemhez szólunk, hanem a lélekhez is elérünk. Forrai Katalin öt évig ellenőrizte a mi zenei világunkat, hogy az a háromtól hat évesek számára énekelhető legyen. Nyolc évig tartott, amíg összegyűjtöttük ezeket a dalokat. Ha elkezdem ezek bármelyikét énekelni, a ma már iskolás gyerekek 60%-a biztosan tudja folytatni a szöveget, a dallamot. Mi általában hangszer nélkül dolgozunk. Európában nincs máshol ilyen, hogy két nagymama és nagypapa korú ember kimegy a színpadra és csak verbálisan, pantomim eszközökkel, bábokkal tanítja a gyerekeket. A zene a mi produkciónkban a korona ékköve. Én a koronával foglalkozom és nekem a zene is csak eszköz. És ha átviszem ezt egy puritánabb hasonlatba, akkor a mindennapi kenyér az, amit mi adunk. Mi pékek vagyunk és nem húsboltosok, nem beszélve a gyermek pecsenyesütőkről. Mi magunk is a kenyeret kérjük a mindenható Istentől, és minden nap csodálkozunk, hálát adunk, hogy még margarin is van rajta!
- 43 év a színpadon, gyerekek előtt, komoly teljesítmény. Vannak, akik ezt hazánkban rekordként könyvelik el Levente Péter neve mellett. Még ma is hívják országszerte előadásokat tartani, vagyis tanítani. Mégis azt mondja, hogy egyszer már meghalt. Új életet kezdett.
- Abbahagytam a Zsebtévét, hiszen egy idő után már sem szakmai, sem emberi fejlődésemet nem biztosította. Évekig harcoltam azért, hogy ne éljünk vissza a közönség bizalmával, hanem újítsunk, frissítsünk. Azt mondták, hogy nem változtathatok, és én akkor eltéptem a szerződésemet. Egy csodálatos magyar, materialista gondolkodású "Nyitnikék" időszak következett az életemben, ami Szabó Éva költőnő nevéhez fűződik. Ő egy különleges és jelentős személyiség volt, akit sajnos kihagytak a Magyar Rádió 100 éves fennállásának ünnepléséből. A költőnő titokban megnézte a Mikroszkóp Színpadon a Döbrentey Ildikóval közös előadásunkat, és megkérdezte a színdarabírót, hogy hajlandó lenne-e az infantilis, affektáló, hangsúlyos óvodások sorozata helyett egy korszerű változat szinapszisát megírni. Így született meg a "Ki kopog?". Természetesen ezt nekem kellett játszanom és rendeznem. A Kalákával elkészítettük a főcímzenét, ezt követően pedig végig Gryllusz Vilmos működött együtt velünk. Ez volt az első közös, rádiós közszolgálati gyermekműsorunk.
- Milyen az élete a XXI. században?
- Évente 100-120 embernek eszébe jutok. Továbbra is egy más szín vagyok a palettán. Nem feltétlenül jobb, hanem más, mint a többi, és ez az én felnőtti felelősségem szerint a gyerekeknek nem hiányozhat a palettájáról. Mindenkit szolgálok, aki hív. Az óriási előnyöm az, hogy nekem a bizalmat már nem kell megszereznem, csak megszolgálom és megtartom azt működésem ötödik évtizedében. Lehetne több fellépésem, és kereshetnék milliókat, ha a gyerekzsúrokon, kis létszámú nézőcsapat előtti szerepléseket is elvállalnánk. De nem. Csak meghatározott számú gyerek, vagy felnőtt előtt vagyok hajlandó fellépni, hogy minél többen juthassanak hozzá ahhoz, amit adni tudunk. Nem az egyszerű szórakoztatás és a puszta pénzszerzés céljából tanítok. A pénz csak egy eszköz. Nekem például állandó gázsim sincs. A cél az, hogy valami értelmet adjak az együtt töltött időnek. Valami a tudat alatt, az érzelemben maradjon meg a találkozásból.Hitvallás Én olyan emberekkel vagyok hajlandó együtt dolgozni, aki úgy végzi a munkáját, mintha az minden esetben az életében az utolsó lenne. Mindig a legjobb formáját adja, és esténként el tud számolni a napjával. Elmondhatja azt, hogy ma mindent megtettem a körülményekhez és a képességeimhez mérten, nyugodtan halhatok meg. És ha esetleg másnap is felkelek, akkor tudok élni az új nap adta lehetőséggel is.
2004.május
|
