- Kislánya Csenge hamarosan két éves. Milyen baba?
- Ő a legjobb. Rendkívül nyugodt baba. Anyatejes baba volt, éjszakánként is szoptattam ezért később is gyakran fölkelt, de csak ha szomjas volt. Különben semmi probléma nincs vele, mindenki a csodájára jár. Barátságos, mosolygós, az idegenekhez kedves, mindenkivel beszélget. Az autóban a piros lámpánál mindig kiinteget a szomszéd autósoknak.
- Már az első lépéseket is megtette?
- Igen, az első lépéseken már régen túl van. Réka, az első lányom tízhónaposan járt és elkezdett „beszélni". Csenge egy picit lustább volt ő 11 hónapos korában indult el. Most húsz hónapos, - emberi nyelven még nem beszél, de egy saját nyelvet használ, amivel megérteti magát. Mindennek van külön neve, a lábát „lunak", Rékát „dilának" hívja, a papát, mamát mondja rendesen. Van egy kutyánk, akinek Balu a neve, innentől kezdve minden állatot így szólít. Képes arra, hogy lehasaljon a kőre és a hangyákat is Balu néven szólongatja. Nagy állatbarát. Valahonnan a biológus nagyszüleitől örökölhette. Lehet, hogy ő ezt a vonalat fogja tovább vinni.
- Rékából mi lesz?
- Nem tudom. Szeretném az opera felé irányítani, de ha mást akar, abban is teljes mértékben támogatni fogjuk. Nagyon kreatív, művészeti iskolába jár. Néptáncot, színjátszást, balettot és zenét is tanul. Már most be van oltva a művészet szeretetével. Igazi őstehetség.
- Szívesen tart kutyát kisgyerek mellett?
- Szerintem jó dolog, ha a gyerek már kiskorában hozzászokik az állatokhoz. Kisgyerek mellett valóban nehéz, mert plusz feladatot jelent a szülőnek, mindig oda kell figyelni a gyerekre, nehogy valami baja történjen. Úgy gondolom, hogy mindig a szülő vagy a kutyatartó a hibás, ha egy gyereket megharap a kutya, mert nem figyel eléggé. Karitatív céllal többször jártam különböző kórházakban és sok szörnyűséget láttam, többek között kutyaharapás miatt.
- Miért fontos önnek, hogy jótékony akciók keretén belül segítsen a gyerekeken?
- A családomban mindig fontos volt, hogy nemcsak a gyerekeken, hanem bárkin segítsünk. Büszke vagyok arra, hogy a szüleim is segítettek a rászorulókon. Ezt szeretném továbbadni a gyerekeimnek. Látják rajtam, hogy szívesen, teljes odaadással segítek, ahol úgy érzem, hogy erre valóban szükség van. Az adományaim eljuttatását nem bízom senkire. Jobban szeretem személyesen elvinni és átadni, akkor is ha tíz hatalmas zsák játékról és ruháról van szó. Így tudom, hogy biztosan eljut oda, ahová szántam. Nincs szebb annál, ha látom, hogy örömet szereztem a rászorulóknak.
- Márciustól - a gyerek mellett - a Karinthy Színházban is játszik. Hogyan sikerül a kettőt összeegyeztetni?
- Az előadások idején, ami havonta két alkalom ,Tamás vigyáz Csengére, mert semmi esetre sem szeretném idegenre bízni. Bár, ha minden kismama annyi időt töltene a gyerekével, mint én, akkor nagyon örülnének a kicsik.
- A képernyőn mikor láthatjuk újra?
- Nem tudom mikor fogok újra televízióban dolgozni. Nem szeretném a közönségemet cserbenhagyni, hiszen nagyon jólesik, hogy például még Ausztriában, a sípályánál is megszólítanak. De nem akarok mindenáron szerepelni, képernyőn lenni. Nem hiányzik a pörgés, a nyüzsgés. Remekül érzem magam itthon. Énekelek, verset mondok Csengének, és közben nincs semmiféle hiányérzetem. Csak akkor térek vissza, ha megfelelő feladatot kapok. Több ajánlatom is volt már, de olyannal még nem kerestek meg, ami minden szempontból megfelelne. Én értéket szeretnék képviselni, és úgy látom, mostanában kevés pénzt áldoznak a gyermekműsorokra. Hiányoznak a vetélkedők, a játékos feladatok, inkább külföldi rajzfilmeket sugároznak a csatornák. A lányom is sokszor panaszkodik, hogy már megint egy ismétlést lát reggel a tévében.
- Milyen műsort lenne kedve?
- Olyan típusú műsorhoz, amely ugyanúgy megmozgatja az országot, mint 1997-ben a kalózos vetélkedőm. Sőt elővenném a régi, nívós magyar mesefilmeket, bábfilmeket, és levetíteném a mostani ifjúságnak. Egyszerűen szeretném visszaadni a gyerekeknek azt a sok szeretetet, amit kaptam aktív tévés koromban.
- Mi a legfontosabb most az életében?
- Az anyaság mindennél előrébbvaló. Ha a gyerekeim boldogak és egészségesek, akkor elégedett vagyok. Mindezen túl, a népszerűségemet felhasználva - valamiféle műsor keretén vagy akár személyes közreműködéssel - szeretnék rendszeresen segíteni a gyerekeken.
- Május utolsó vasárnapja a gyerekek napja. A lányoknak lesz meglepetés?
- Természetesesen megemlékezünk róla, de különösebb jelentősége nincs - nálunk minden nap gyermeknap. Kapnak néhány apróságot, egy-egy puszi kíséretében. Nekem ez a nap munkával telik, hiszen én fellépek, ahová majd Réka is elkísér.