Mariann a teknősök mellett rajong a kutyákért is. A 12 éves Zoli roppant intelligens, normálisan él együtt a teknősökkel, megszimatolgatja, aztán békén hagyja őket. Az első és a mai napig egyetlen kutyust el akarták altatni, mert abban az alomban hét kiskutya született és csak neki nem találtak gazdit. - Egy éjszakán át gondolkodtam, mitévő legyek. Azelőtt soha nem volt kutyám, és tudtam, hogy megváltoztatja az ember életét. Végül döntöttem, és másnap délelőtt, Zoltán napján elmentem érte, ölembe fogtam a kiskutyát, és hazavittem. Egy-két napig vigyáztam rá, amíg megszokta az új környezetét. Az előszobában kijelöltem neki egy helyet, azt képzeltem, ott majd nagyon jól ellesz. Az első órában nyugodtan feküdt, de hamarosan elindult és belakta az egész lakást - és az egész életemet. Ennek több mint egy évtizede. Ma már nem tudnék kutya nélkül élni, nem tudnám úgy elképzelni az éjszakáimat, hogy ne aludjon a lábam mellett.
- Mire figyeltél oda a nevelésnél?
- Egyetlen egy dolgot tanítottam meg neki, hogy „vársz". Az a legfontosabb, hogy ne szaladjon ki az utcára az autó elé. Erre az egyre hallgat az összes többi az ő intelligenciáján múlik, de szerintem mindent megért, pontosan érzi a hangulatomat, tudja, hogy mit engedhet meg magának. Zoli temperamentumos egyéniség, minden kutyára féltékeny. Nemcsak gazdájától, hanem annak barátaitól is próbálja távol tartani a „konkurenciát". A nagyobb kutyáktól sem ijed meg, ha úgy gondolja, hogy véleményét nem tarthatja magában, bátran megugat mindenkit. Ha valami feladatot kap, netalán tán parancsolnak neki, kétszer is meggondolja, hogy engedelmeskedjen-e. Ezzel semmi bajom. Nem szeretném, ha egy szolgalelkű kutyám lenne.
- A sétáltatást hogy oldod meg?
- Nem szoktam sétáltatni. Szabadon van engedve a kertben, akkor megy el, amikor akar.
- A felvételekre is magaddal viszed. Nem szokott ez problémát okozni?
- Hangfelvételeknél okoz néha gondot. Zoltán boldogan befekszik a légkondicionált stúdióba, és kényelmesen pihen, sőt néha hangosan horkol, ami miatt már többször le kell állítani a felvételt.
- A koncerteken is ott van?
- Kiskora óta mindenhova velem tart, állandóan emberek között van, folyamatosan turnézunk, évente 100-150 alkalommal be kell ülnie az autóba, és elviselni a több órás utazást. Ilyenkor mindenki kutyája, többen megsimogatják, amit boldogan fogad. Nem szokott elkóborolni, de ha mégis, akkor mindig visszatalál. Soha nem volt rajta póráz, az első pillanattól kezdve szabadon mászkál és ő dönti el, hogy akar-e velem jönni. Sokszor, amikor megyek haza, elköszönök Györgyitől és már indulnék, amikor kiderül, hogy a kutyusom ott akar maradni, mert társaságra van szüksége vagy egyszerűen nincs kedve hazajönni.
- Jól hallottam, hogy egy barna medvét névlegesen örökbe fogadtál?
- Béla most Veresegyházán a medvefarmon él. Azon vagyunk, hogy megcsinálják a lakóhelyüket és visszaköltözhessenek az állatkertbe. Hogy honnan a macik szeretette? Gyerekkorom óta csak macijaim voltak, mindig velük játszottam. Eszembe sem jutott, hogy más állatot fogadjak örökbe.
- Gyakran jársz a Fővárosi Állat- és Növénykertbe?
- Amikor csak tehetem. Minden állatot megnézek. Gyönyörű környezetben vannak és jó látni, ahogy a gondozó bánnak velük, szeretgetik őket. Büszke vagyok rá, hogy mi nyithattuk meg a Lepkeházat. Nemrég a karomban tarthattam Bömbit, a kisoroszlánt is.
- Köztudott, hogy mindenütt ott vagytok, ahol az állatok védelme mellett kell kiállni.
- Ha az emberi méltóságot tudjuk védeni különböző törvényekkel, szabályokkal, akkor pontosan ugyanilyen fontosságú az állatok védelme. Számomra természetes, hogy az ember a körülötte lévő háziállatok, - akik gyakorlatilag családtagok -, méltóságát szem előtt tartsa. Az állatok ugyanolyan jogú élőlények, mint az emberek. Ha őket bántják, ugyanolyan büntetést érdemelnek, mintha embereket kínoznának.