Ezzel a címmel olvasható néhány nagyon érdekes tanulmány természetes táplálkozás és a pszichiátriai gyógyszerezés ellen nyíltan fellépő pszichológus, Szendi Gábor Internetes oldalán. Megtetszett az ötlet, hogy néhány közkeletű vitás állítással kapcsolatban tiszta vizet öntsünk a pohárba. Segítségül hívtuk Dr. Lenkei György, háziorvost, a Táplálkozáskutatók Tudományos Tanácsának elnökét, hogy tisztázzunk néhány, a vitaminokkal kapcsolatos félreértést.

 A „szintetikus” vitamin

A vitaminok kapcsán az egyik leginkább vitatott kérdés, hogy mi a természetes, mi a szintetikus, és melyiknek milyen hatása van.
Talán azzal érdemes kezdeni, hogy mit jelent a szintetikus szó. Ez a szintézis szóból származik, aminek egyik jelentése, hogy egyszerűbb elemekből összeállított bonyolultabb anyag. A természetben, a növényekben, állatokban megszámlálhatatlanul sok ilyen folyamat zajlik, a növények például képesek a földből felszívott vízből, nitrogénből, kalciumból, foszforból és más szervetlen ásványból, illetve a levegőből felvett szén-dioxidból a nap energiája által szerves, élő anyagot előállítani. Ezt hívjuk fotoszintézisnek.
A vitaminok közül például nagyon sokat képesek az állatok szintetizálni (előállítani). Klasszikus példa a C-vitamin, amit néhány kivételével az összes állat saját testében szintetizál. Ez a folyamat főként keményítőből, egy enzim segítségével zajlik le. Az emberi test azon emlősök közé tartozik, aki erre nem képes, ezért kell külső forrásból biztosítani ezt a vitamint.
Ezzel szemben például az emberi test képes például D-vitamint szintetizálni, azaz bizonyos előanyagok és a napfény együttes hatása eredményeképpen nagy mennyiségű D-vitamint állítunk elő testünkben. Nyilván ezen előanya-gok beviteléről gondoskodni kell.

A szintetikus szót gyakran használják abban az értelmében, hogy „mesterséges”, „műanyag”. Valóban jelenti ezt is, de vegyük figyelembe a természetben szintetizált anyagokat.

Ha egész pontosak akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy természetes vitamin az, amit a természetben előforduló forrásából minden változtatás nélkül fogyasztunk el. Például természetes C-vitamin az, amikor a paprikát, narancsot, káposztát nyersen fogyasztjuk el. Ez azonban, a mezőgazdálkodás mai módszerei mellett aligha fedezi a szükségleteinket. Az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) Új Tápanyagtáblázata szerint is, hogy 1000 mg C-vitaminhoz jussunk, 2,5 kg citromot, vagy 20 kg almát kell elfogyasztanunk. Nem jobb a helyzet az E-vitamin esetében sem. 400 NE E-vitamin beviteléhez 1,5 kg diót vagy mandulát kéne elropogtatnunk.
Maradnak tehát a vitamintabletták, kapszulák. De vajon mi tartalmaznak ezek?
Nos, a vitaminok esetében van a természetes forrásból kivont, illetve a szintetizált, tehát más anyagokból összeállított vitamin.  Természetes forrásból sok vitamint szinte lehetetlen kivonni, mert olyan nagy mennyiségű alapanyagra lenne szükség, ami nem áll rendelkezésre. Ilyenek például bizonyos B-vitaminok, amelyeket gyakorlatilag csak „szintetikus” úton állítanak elő.
A „szintetikus” vitaminok előállításánál pedig legtöbbször lemásolják azt az utat, ahogy a természet is működik. Tehát például a C-vitaminnál veszik a természetes kukoricakeményítőt és enzimek hozzáadásával ugyanúgy jön létre a C-vitamin, mint a természetben. Ezek a készítmények az úgynevezett természetazonos vitaminok.
Vannak olyan vitaminok, ahol ténylegesen van valamennyi eltérés a természetben előforduló forma, és a vitamingyárban előforduló forma között, ilyen például az E-vitamin. Ilyen esetre találták ki a Nemzetközi Egység (NE, angolul IU) mértékegységet, amely nem egy fizikai mennyiséget jelöl, hanem a kiváltott hatás mértékét. Így 400 NE természetes E-vitamin, ugyanannyi hatást vált ki, mint 400 NE laboratóriumi E-vitamin, függetlenül attól, hogy hány milligramm a tömegük.

Összefoglalva, az a riogatás, hogy vigyázz, mert a szintetikus vitamintól bármi bajod lesz, egyszerű tudományos félreértés.

Tény, hogy a például a gyümölcsökben lévő vitaminok együttműködnek a gyümölcsökben lévő más értékes anyagokkal, mint például a bioflavonoidokkal vagy antioxi-dánsokkal, ezért javasolt a vitaminkészítményeket étkezés közben, vagy közvetlen az után elfogyasztani, így lehet a gyomorban modellezni a természetes állapotot.
A zsírban oldódó

Nagyon sokszor elhangzó megjegyzés, hogy vigyázzunk a zsírban oldódó vitaminokkal (A,D,E,K) mert a test zsírszöveteiben felhalmozódnak, és túladagolást okoznak.
Először is az, hogy egy anyag zsírban oldódik, még egyáltalán nem jelenti általános érvénnyel, hogy zsírban el is raktározódik.
Egy vicces példával élve be lehet ezt mutatni. Minden magyar háziasszony tudja, hogy a magyar pirospaprika por zsírban oldódik, ott ereszti ki a piros színanyagát. Ez adja a magyar konyha egyik legjellemzőbb vonását, a szép piros ételeket. Ellenben, ha ez az anyag a zsírban felhalmozódna, akkor, attól függően ki mennyi gulyást vagy pörköltet fogyasztott el, látnánk a piros különböző árnyalataiban tündöklő magyarokat.
A viccet félretéve való igaz, hogy a zsírban oldódó vitaminok inkább a test magasabb zsírtartalmú szöveteiben találhatók, így például az A-vitamin a májban. Van ez alól kivétel is, hiszen az agy az egyik legzsírdúsabb szövetünk, mégsem jellemző, hogy ott felhalmozódnának zsírban oldódó vitaminok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek toxikusak (mérgezőek) lennének. Nézzük meg zsírban oldódó vitaminonként.

A-vitamin:
Az orvosi tankönyvek (Knoll: Gyógyszertan) leírják, hogy csak bizonyos extrém esetekben figyeltek meg A-vitaminhoz kacsolható kellemetlenséget. Ez 75-500.000 NE tartós, hónapokon történő fogyasztása kapcsán jeleztek olyan komoly tüneteket, mint émelygés, szájszárazság, bőrkiszáradás.
Érdemes itt megjegyezni, hogy a magyarországi étrend-kiegészítő forgalomban a legnagyobb elérhető dózisok 5000-20000 NE között mozognak, ami azt jelenti, hogy még a legnagyobb A-vitamintartalmú kapszulákból is 5-25 darabot (!) kéne bevenni naponta, hónapokon keresztül, hogy produkáljuk a fent leírt „komoly” tüneteket,

D-vitamin:
Szendi Gábor Paleolit Táplálkozás című könyvében egy egész fejezetet szentel a D-vitamin témájának, számtalan hiteles orvostudományi irodalmi hivatkozással. Ezek között szerepel az, az érdekes adat is, hogy még testúly-kilogrammonként 2000 NE D-vitamin elfogyasztásakor sem tapasztaltak semmilyen negatív hatást, sőt kifejezetten hatékony volt vírusos fertőzések ellen. Ez hatalmas mennyiség, egy 70 kg-os embernél 140.000 NE. A szokásos készítmények 400-800 NE D-vitamint tartalmaznak, tehát itt sem kell ártalomtól tartani.
Egyébként Szendi Gábor könyvéből kiderül, hogy egy enyhe bőrpírig tartó napozás következtében kb. 20.000 NE D-vitamin szintetizálódik a testünkben.

E-vitamin:
Sem a tankönyvek, sem az irodalom nem jegyzett fel semmilyen komoly negatív hatást, ezzel szemben az E-vitamin, mint nagyon hatékony antioxidáns és a szív és érrendszer támogatója szerepel az irodalomban.

K-vitamin:
Ez az egyik olyan vitamin, amelyet normál esetben nem kell kívülről pótolni, mert a normál bélflórában tenyésző jó baktériumok K-vitamint is termelnek. Amikor valaki olyan betegségen van túl, amely esetleg antibiotikus kezeléssel jár, vagy más olyan kezeléssel, ami pusztítja a bélflórát, akkor a probiotikumok (jó baktériumok, mint az acidophilus, vagy a bifidus csoport) szedése mellett érdemes lehet rövid ideig K-vitamint is bevinni.
Negatív hatásáról nincs információ.

Összességében elmondható, hogy a zsírban oldódó vitaminok zsírban történő „felhalmozódása” nem valós veszély, és nem ettől kell tartatnunk, sokkal inkább az A,D,E,K vitaminok hiányától.

A C-vitamin és a vesekő

A C-vitamint még mind a mai napig vádolják azzal, hogy nagy mennyiségben fokozza a vesekőképződés kockázatát. Ennek a téves elméletnek a hátteréről annyit lehet tudni, hogy esetleg egy tudós, papíron levezetett kémiai számításokra alapozta ezt a feltevését, amit aztán az élet egyáltalán nem igazolt.
Idéznénk itt az Egis C-200, C-vitamin termék hivatalos betegtájékoztatójából, annak is a mellékhatásokra vonatkozó szakaszából:
„Ugyanakkor klinikai vizsgálatokban vesekövek képződésének kockázatát nem találták fokozottnak nagyobb dózisú C-vitamin alkalmazásakor sem.”
Ez tehát az Országos Gyógyszerészeti Intézet által is jóváhagyott betegtájékoztató, és ildomos lenne, ha végre békén hagynánk szegény C-vitamint, és inkább figyelnénk arra, amit Szent-Györgyi Albert vagy egy másik Nobel díjas tudós, Linus Pauling állított róla. A nagy tudósok alapján a nagy mennyiségű C-vitamin fogyasztás az egészségmegőrzés egyik legalapvetőbb eleme.

Naponta tehát akár 2000-8000 mg elfogyasztása is javasolt.

A C-vitaminról fontos igazság ezzel szemben, hogy nagy mennyiségben hasmenést okozhat. Szent-Györgyi ezért is nevezte a legjobb természetes hashajtónak. Ez az információ azonban nagyon is jól használható. Sok emberben merül fel ugyanis, hogy mennyi C-vitamint is lehet maximálisan elfogyasztani?
Nos, ha az ember napról napra emeli a C-vitamin bevitelt, mondjuk 500 mg-mal naponta, egy idő után eljut majd addig, hogy észleli a széklet lazulását. Pontosan annyi C-vitamint lehet maximálisan elfogyasztani, amennyi még éppen nem lazítja a székletet. Ez az úgynevezett telítő adag. Aki pedig inkább „székrekedős” típus, nyugodtan használja ezt a kitűnő természetes lehetőséget.

A folyamatosan felszívódó

Az egyik legújabb marketingfogás a készítményeket úgy hirdetni, hogy folyamatosan felszívódó. Ez azt sugallja a vásárlónak, hogy hosszabb ideig van a szervezetben az anyag, vagy tovább tart a hatás.
Egészen egyszerű élettani tény, hogy bármilyen tápanyag, ami a szervezetbe kerül, folyamatosan szívódik fel. Abban lehet különbség, hogy különböző anyagoknál ez milyen sebességgel történik meg. Tehát a csirkecomb, amit megeszünk, nem egyik pillanatról a másikra ugrik át a véráramba, hanem folyamatosan. Ez pedig ugyanúgy érvényes a vitaminokra és ásványi anyagokra. Tehát ne üljünk fel a hangzatos szólamoknak.
Másrészről valóban léteznek olyan technológiák a gyógyszergyártásban, amelyek elnyújtott kioldódást biztosítanak a hatóanyagnak. Ezek a megoldások azonban a vitaminpiacon nem elterjedtek.
Az egyik elnyújtott felszívódású vitaminkészítmény a hosszan tartó (retard) C-vitamin. Ezzel kapcsolatban van néhány egyszerű élettani tény:
A C-vitamin a vékonybél kezdeti szakaszában (duodenum) szívódik fel, amely a vékonybél 6 méteres hosszából kb. 20 cm. A Bálint féle Élettan tankönyv szerint, normális esetben az elfogyasztott tápanyagok 2,5-3 óra alatt érnek el a vékonybélen keresztül a vastagbélbe.  Ha tehát elosztjuk a vékonybél 600 cm-es hosszára az ott töltött 180 percet, könnyen kiszámítható, hogy a kezdeti szakasz 20 cm-én átlagosan 6 percet tölt egy tápanyag.  Ez azt jelenti, hogy a C-vitaminnak 6 perce van, hogy felszívódjon.
Logikailag tehát az elnyújtott kioldódású (retard) kapszula könnyen túlhaladhat azon a szakaszon, ahol a C-vitamin felszívódik.

Összefoglalva a „folyamatosan felszívódó” szlogent azzal a tudattal fogadjuk, hogy minden tápanyag folyamatosan felszívódik.

Reméljük, sikerült néhány elgondolással kapcsolatban tiszta vizet önteni a pohárba, és javaslatként azt tudjuk megfogalmazni, hogy fogyasszanak sok zöldséget, gyümölcsöt és sok kiegészítő vitamin készítményt ezekkel egy időben, így a szervezet mindent megkap, és olyan formában, ahogy a természet ezt szánta.