„Az eretnekség egy eszme, egy elmélet vagy egy gyakorlat, amely ellentmond a hatóságok véleményének és dogmáinak."

Magyar nyelven is olvasható Ghislaine Lanctot kanadai orvosnő könyve, Az Egészségügyi Maffia, mely megjelenését követően azonnal kiváltotta az egészségügyi hatóságok haragját. Talán épp azért, mert egy "közéjük tartozó" vette a bátorságot, és nyilvánosság elé tárta az egészségügyi rendszer általa megtapasztalt hibáit. A doktornő könyvében többek között olyan kérdéseket feszeget, hogy milyen mozgatórugói vannak a betegség-ügynek, miért romlik az egészségi állapotunk, és kik irányítják a gyógyítás(ő) világmérető monopóliumát.

Az Orvosok Kollégiuma ellentámadásba lendült. A doktornő hivatásáról való lemondását követelte, de mivel ő erre nem volt hajlandó, bíróság elé állították. A rendkívüli bíróság előtt lezajlott, sokak szerint szabálytalanul lebonyolított eljárás végén a vádlottat bőnösnek találták, és élete végéig megtiltották, hogy orvosként praktizáljon.

A könyvet olvasva megdöbbentő, ijesztő és elkeserítő tényeket olvashatunk. Ezek közül néhánnyal lapunk előző számaiban már találkozhattak. Most egy, a doktornő által felvetett érdekes párhuzamnak adunk teret.

Ez volt a címe az 1487-ben megjelent, boszorkányokról szóló híres középkori mőnek. Szerzői inkvizítorok voltak, akik összegyőjtötték a boszorkányok által használt varázsigéket és megigézéseket. Részletesen ecsetelték a boszorkányok felismerésének alapját, és a rajtuk alkalmazható kínzómódszereket.

A középkori ember számára szinte bárki gyanúba keveredhetett. Boszorkányt sejtettek, ha egy asszony közelében kígyót, békát, vagy épp fekete macskát láttak, ha egy lány különösen szép volt vagy csúnya, ha feltőnően eszes volt vagy épp együgyő, ha sok szeretőt tartott vagy hozzáférhetetlen volt, ha ritkán járt templomba vagy túl áhítatos volt, ha túl szegény vagy túl gazdag volt. Vagy ha a templomba úgy lépett be, hogy oldalt fordította a fejét, mert a láthatatlan szarvai miatt másképp nem fért volna be az ajtón ... Tehát mindenki szóbajöhetett, aki az átlagostól akármiben eltért. Sokszor megkapták a boszorkánysággal járó halálos megbélyegzést a bábák, javasasszonyok, akik ismerték a gyógyfüveket.

A Malleus szerint nem menti meg a boszorkány életét, ha megbánja bőneit, és visszatér Istenhez. Aki pedig nem hisz a boszorkányok létezésében, az eretnek. Megállapítja, hogy a boszorkányok egyszerre több helyen is képesek jelen lenni, tehát egy alibi semmit nem segíthet rajtuk, ha perre kerül a sor.

A boszorkányságot bizonyítandó, különböző próbáknak vetették alá a vádlottat. Először is leborotválták egész testét, nehogy valamilyen démon elbújhasson a szőrzetében. Majd ördögi jelet, stigma diabolicumot kerestek rajta, mely érzéketlen a fájdalomra, és nem vérzik. Ennek megtalálásához hegyes tővel szurkálták végig az áldozatot. A vízpróba során a vádlott jobb hüvelykujját összekötötték a bal nagylábujjával, majd keresztbe is, aztán vízbe vetették. Ha elsüllyedt, ártatlan volt, ha nem, akkor bőnös, hisz nem ember. A boszorkányokról köztudott volt, hogy visszafelé mondják a Miatyánkat, és ezért találták ki azt a próbát, hogy a kínzások, vallatások során el kellett mondania a Miatyánkat pontosan, nyelvbotlás nélkül. A gondot az okozta sokszor, hogy mire sor került erre, a vádlott már remegett a félelemtől és a fájdalomtól.

A vallatás, kínzás országonként jelentősen eltért. Volt ahol „csak" az alvásmegvonás, járkáltatás módszerét vetették be, vagy épp sóval etették és nem adtak neki inni. A legkegyetlenebb eljárásoknak a kínpadon való nyújtás, a hüvelykszorító, a spanyolcsizma, az izzó vasak és fogók, a köröm-letépő volt.

A vádlott előtt két lehetőség állt: vagy mindent bevallott, vagy a kegyetlen kényszer alatt sem ismerte el bőnösségét - de ekkor biztosra vették, hogy az ördög hatalma alatt áll, azért bír ellenállni.

A bizonyítottan boszorkány személyek nyilvános kivégzésre kerültek, mely mindig nagy látványosságnak számított. Mindenkinek látni kellett, hogy hogyan bőnhődik, az, aki az ördöggel cimborál.

A boszorkányüldözés legsötétebb titka nem a szadizmus, amit számos papi hóhér élvezett jajgató áldozatai láttán, hanem a puszta gazdasági mozgatórugó. A boszorkányperek azért folytak, hogy az elítélt áldozatok vagyonát elkobozhassák. A Vatikán hatalmas bevételt húzott az üzletből, amely még a bőnbocsánatok és a válások árusítását is meghaladta. A középkorban gyakran megesett, hogy az egész családot kilakoltatták házából, amint sikerült egy tagját boszorkánysággal megvádolni. A zsákmány elosztása változó volt, de a hagyományos arány szerint egyharmad jutott a Vatikánnak, egyharmad a helyi inkvizítornak, egyharmad pedig a helyi városi tanácsnak.

Kanyarodjunk vissza a fentebb említett kanadai orvosnő hasonlatára - melytől csak látszólag kerültünk távol a boszorkány üldözés taglalásával. Mert Ghislaine Lanctot nem kevesebbet állít, mint hogy a sötét középkor inkvizíciós vallási törvényei és napjaink egészségügyi törvényei ugyanazt a célt szolgálták, szolgálják: az emberek egy kis, kiváltságos csoportja érdekében kívánja befolyásolni a többséget, hogy kiszipolyozhassák őket, és uralkodhassanak rajtuk.

Mint mondja, az 1900-as évek elején még kétszer annyian gyakorolták az alternatív gyógyászatot, mint a jelenleg elfogadott allopátiás orvoslást. A homeopátiát, a fitoterápiát, a csontkovácsolást, a masszázst stb. akkoriban még intézményes keretek között tanították. Azonban egy vagyonos férfielit által elindított reform felszámolta mindezt, és gyökeres átalakulást indított el. A pénzvilág irányítása alá vonta az egészségügyet, amelyet azóta is folyamatosan kizsákmányol. Az ún. Flexner-Jelentésben lefektetett szabályok eredményeként a természetgyógyászok a hivatalos egészségügy perifériájára szorultak, mővelői nemkívánatos, jobb esetben megtőrt személyekké váltak.

Az a fajta orvoslás, amit ma világszerte elfogadottnak tekintenek nem az egészségről, hanem a betegségekről szól, hiszen ez utóbbiban érdekeltek azok a pénzemberek, akik a gyógyszer és gyógyászati ipart a kezükben tartják.

A tudományos orvoslás egy hiedelem rendszer - mondja a doktornő. - Vagy hisz benne valaki és akkor a helyesnek tartott utat járja, vagy nem hisz és akkor eretnekként könyvelik el - és bár kissé kíméletesebben, de végeredményben ugyanúgy járnak el vele, mint a középkor boszorkányaival. Hogy kikő Olvassák el Az Egészségügyi Maffia címő könyvben. S.M.