A csoki igenis egészséges, állítják a tudósok. Mindezt vizsgálatokkal, tesztekkel és tudományos bizonyítékokkal is alátámasztották már. Mielőtt jobban beleásnánk magunkat ebbe a témába, illetve minden édesszájú hatalmas megkönnyebbüléssel nekilátna nassolni, nem árt tisztázni egy fontos dolgot: az adatok kizárólag a valódi csokoládé egészséges volta mellett szólnak!

A mindenféle adalékanyagokkal dúsított, kilúgozott kakaóport tartalmazó, abszolút kakaóvaj-mentes csokiutánzatok továbbra sem szerepelnek az ajánlott élelmiszerek listáján.

A csokoládé, mint annyi minden más, Amerikából került Európába. Tévhit, hogy a kakaóbabból készült ital az aztékok találmánya volt. A kakaófa terméséből először a maják készítettek főszeres italt, az ún. sokoatlot. A recept a mai ízlésnek kissé szokatlan, s cseppet sem hasonlít az általunk közkedvelt csoki ízéhez. A pörkölt, őrölt kakaóbabhoz vizet, kukoricalisztet, vaníliát és chilit adtak (cukrot nem!).

A maja kereskedők vitték el a kakaóbabot az aztékokhoz, akiktől később a hódítók ellesték a titkos receptet. Az aztékoknál ezt az italt isteni nedőnek tartották, s mivel meg voltak győződve róla, hogy a spanyolok vezetője, Cortez maga is isten, partotérésekor természetesen csokoládéitallal kínálták.

A spanyolok az italt saját ízlésüknek megfelelően kissé átformálták, az egyik fontos összetevőt, a chilit kihagyták belőle, helyette fahéjat és sok-sok cukrot adtak hozzá. A recept annyira titkos volt, hogy majdnem száz évig szigorúan őrizte a spanyol arisztokrácia. Sőt, a kakaóbab-kereskedelem 200 évig kizárólag a spanyolok monopóliuma volt.

Európában a csokoládé-fogyasztás a 17-18. században kezdett elterjedni. A kiindulási pont Spanyolország. Hamar felfigyeltek rá a Vatikánban, majd pedig egész Olaszországban divatba jött.

A csokoládé európai elterjedésében kimagasló szerepe van egy hölgynek, pontosabban Ausztriai Annának, aki XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a receptet Spanyolországból Angliába. Itt azután annyira népszerő lett főúri körökben, hogy még a Francia Tudományos Akadémia is kiadta saját, mindmáig a legjobb ízhatást elérő csokoládéreceptjét. A forró csokoládé II. Károly uralkodása idején vált divatos itallá Angliában. Az első londoni csokoládézó, a Chocolate House, 1657-ben nyílt meg.

Igaz, hogy az első „csokigyárak" kolostorokban voltak, mégis komoly vallási viták kísérték az édesség elterjedését. A XVII. század elején a Mexikóban élő spanyol nemesek csokoládét vittek magukkal a templomba, hogy a hosszú és kissé unalmas misék alatt feltöltődjenek. Az állandó szürcsölés olyannyira zavarta a papokat, hogy Chiapas püspöke kizárta vallási közösségükből a csokifogyasztókat. A püspök nem sokkal ezután a drákói intézkedés után meghalt. Mérgezett csokoládét ivott...

Később felmerült a kérdés, vajon megszegi-e a böjtöt az, aki csokoládéital fogyasztő De végül mindenkit megnyugtató határozat született: XIII. Gergely pápa engedélyezte a fogyasztását böjti napokon is.

Az első „szilárd" csokoládét 1842-ben kezdte forgalmazni az angol Cadbury cég. A csokoládészeletet 1847-ben találták fel, s az első tejcsokit a svájci Nestlé fivérek kísérletezték ki1876-ban. A pralinékat először Belgiumban kezdték gyártani, ahol még ma is nagy hagyománya van a kézi gyártásnak.

De nézzük, hogyan is készül a valódi csokoládé! A szüret után a kakaószemeket először rothasztják (fermentálják), majd megszárítják és a gyárakba szállítják, ahol 140-150oC-on pörkölik, majd megőrlik. A masszát kisajtolják, végül előáll a zsíros kakaóvaj és a kakaópor. A hamisítatlan valódi csokiízt több mint 300 vegyület összhatása adja, de mégis minden csoki más íző. A nagy gyárak féltve őrzik saját receptjüket, de lényegében a csokoládé a kakaópor, kakaóvaj, cukor és tejpor keveréke. Ha a csoki legalább 70% kakaót tartalmaz, akkor kapjuk a fekete csokit. A tejcsoki sőrített tej hozzáadásával készül, ha pedig a csokit csak a kakaóvajból készítik, fehér csoki lesz belőle.

A csokoládé gyógyhatásával kezdettől fogva tisztában vagyunk, de csak napjainkban kezdik ezt tudományosan alátámasztani. Kiderült, hogy a csokoládé nagy mennyiségben tartalmaz antioxidánsokat és flavonoidokat, sőt ezek mennyisége jóval túlszárnyalja a vörösborban és egyes gyógyteákban találhatókét. Az étcsokoládéban még több antioxidáns van. Laboratóriumi körülmények között sikerült bebizonyítani, hogy a csokoládé csökkenti a vérben a káros koleszterin képződését, és szabályozza a vérlemezkék összecsapódását a vérben, ami a szívinfarktus egyik kiváltó oka. Sőt, a kakaóvaj, így a csokoládé is jelentős mennyiségő olajsavat, egyszeresen telítetlen zsírsavakat, illetve sztearin- és palmitinsavat is tartalmaz, amely csökkentheti a véralvadást.

Ha letörtek vagyunk, akkor is segíthet a csokoládé, hiszen fenil-etil-amint tartalmaz. Ez az amfetaminokkal rokon vegyület növeli a vérnyomást és a vércukorszintet, egyszóval élénkít. A közhiedelemmel ellentétben nem jelentős a csokoládé koffeintartalma, kb. 800 grammnyi csokoládé elfogyasztásával vinnénk be szervezetünkbe annyi koffeint, mint egy kis csésze kávéval.

Az már közismert, hogy a csokoládé fokozza az ún. boldogsághormon kiválasztódását, ezért remek hangulatjavító szer. Nemrég azonban a Harvard Egyetem kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a csokoládé meghosszabbítja az életet is. Szerintük a legjobb hatás akkor érhető el, ha havonta három tábla csokoládét fogyasztunk el. A felmérésben résztvevő 7841 férfit öt éven át tartották megfigyelés alatt, s végül megállapították, hogy a csokievők között harminchat százalékkal alacsonyabb volt az elhalálozási arány, mint azok között, akik nem fogyasztanak édességet. Sőt, egyesek szerint már a csoki illata is egészségjavító hatású, mivel pozitív gondolatokat ébreszt. Ezért aki fogyókúrás vagy egyéb okokból nem fogyaszthatja kedvenc csemegéjét, legalább szagolgassa néhány percig. (Ezzel kiválóan edzhető az önuralmunk is.)

Mindemellett a sok-sok kiváló tulajdonság mellett a csoki tartalmaz még hisztamint, szerotonint, triptofánt, tiramint és magnéziumot. Igaz, hogy ezekből más táplálékok jóval többet tartalmaznak, de hát hogyan is hasonlítható össze ízük a csokoládéval!ő

Van még egy érv, amely a csokoládé-fogyasztás mellett szól. Állítólag kiváló afrodiziákum, azaz szerelmi vágyfokozó is. Ezt a tudósok fenil-etil-amin tartalmával magyarázzák, amely nagyobb mennyiségben a szerelmes emberek szervezetében termelődik, de igazán meggyőző bizonyítékokat még nem sikerült bemutatniuk. Egyelőre be kell érnünk annyival, hogy maga Casanova is forró csokit szolgált fel vonakodó kedveseinek, hogy lángra lobbantsa vágyaikat, s az 1800-as években több orvos is receptre írta fel a csokoládét szerelmi gondokkal küzdő pácienseiknek. Az erkölcsös asszonyokat pedig óva intették a túlzott csokifogyasztástól, amely feltüzelte az addig kordában tartott bőnös szenvedélyeket.

Napjaink legújabb táplálkozástudományi eredményei szerint lassan lekerülnek a tiltólistáról a szénhidrátok. Szinte naponta nyer bizonyítást, hogy az elhízásért nem a szénhidrátok, hanem a zsírok a felelősek, tehát a kövérebb emberek étrendjében sokkal több zsíros étel szerepel. Németországi vizsgálatok szerint a normál testtömegő személyek átlagosan 154 g édességet fogyasztanak naponta, az elhízottak 153 g-ot. Az édességekből naponta átlagosan 3,7 g zsír származik, ami jelentéktelen mennyiségnek mondható.

Mielőtt még valaki úgy gondolná, hogy cikkünk olvasása után már semmi sem akadályozhatja meg a féktelen csokimajszolásban, nem árt tudni, hogy mértéktelen fogyasztásával komolyan árthat egészségének: komoly anyagcserezavart, súlyfelesleget, cukorbetegséget, fogszuvasodást, sőt még nem kívánatos pattanásosodást is okozhat.