Vitathatatlan tény, hogy az emberiség eddigi „munkálkodása" során hihetetlen mértékő környezeti pusztítást okozott. Képesek vagyunk elhagyni bolygónk határát, s nincs messze az idő, amikor meghódítjuk az egész Naprendszert is. Sajnos kevés a valószínősége annak, hogy a később meghódítandó bolygók élővilágával s egész ökológiai rendszerével kíméletesebben bánnánk, mint saját Földanyánkkal.

Eljött az ideje, hogy új fogalmakat vezessünk be a környezetvédelemben. Az egyik ezek közül nem közvetlen környezetünk, lakóhelyünk tisztaságával és védelmével kapcsolatos, mégis mindenkit közvetlenül érint, aki a Földön él. Ez a fogalom az őrszemét. Mára már nem csak a talajt, a vizet és a levegőt károsítjuk, hanem kilépve bolygónk légköréből, a világőrt is szennyezzük.

Általános értelemben őrszemétnek nevezzük az ember őrkutatási tevékenysége nyomán a világőrbe került földi eredető tárgyakat. Ezek általában őrhajók, őrszondák fölöslegessé vált alkatrészei, illetve levált kisebb-nagyobb darabjai, amelyek ezrével keringenek Föld körüli pályán. Egy részük - amelyek kis magasságban találhatók - idővel bekerülnek a Föld légkörébe, és zuhanás közben elégnek.

Becslések szerint a Föld körül kb.10.000 darab kisebb-nagyobb, 5500 tonna összsúlyú őrszemét kering, s biztosan állíthatjuk, hogy ez a mennyiség nőni fog az elkövetkező években. De ez csak a jéghegy csúcsa. Az igazán veszélyesek azok a 10 cm-nél kisebb darabok, melyeket a legmodernebb radarok sem képesek kijelezni.

A legtöbb őrszemét a Föld felett 900 és 1000 kilométeres magasságban található. Szerencsére az 500 km-nél alacsonyabb rétegekben nincs ütközési veszély, ott az egyre sőrőbb légkörnek köszönhetően elég gyors a világőr „öntisztulása". Ebben az övezetben a roncsdarabok igen hamar lefékeződnek, felizzanak és megsemmisülnek. A Nemzetközi őrállomás 400 kilométeres magasságban kering, az őrsiklók pedig 400 és 600 kilométer között repülnek bolygónk felett, tehát elméletileg rájuk sem jelentenek nagy veszélyt az őrhulladékok. Hangsúlyozni kell, hogy csak elméletileg, hiszen számítások szerint több mint 15% az esélye, hogy ezeket az objektumokat eltalálja a keringő szemét. Azonban a kereskedelmi és kutatási célú repülések, az időjárás-megfigyelő illetve kommunikációs mőholdak, valamint egyéb más hasonló őrtevékenység számára az őrszemét kiemelkedő kockázati tényező. Esetükben már több mint 60% a hulladékkal való ütközés kockázata. Igen gyakori a felrobbant mőholdakból, illetve a hordozórakéták levált fokozataiból származó őrszemét. Ezek fokozott veszélyforrást jelentenek, mert maradék üzemanyagot is tartalmazhatnak, amely az esetleges ütközéskor felrobbanhat.

Az ember 1957 óta, az első Szputnyik fellövésétől kezdve „szennyezi" az őrt.

Az őrkutatás első négy évtizedében csaknem 4000 indítás során több mint 23.000 darab, legalább 10 cm-es test került Föld körüli pályára. Megdöbbentő, hogy a felküldött objektumok csupán 6%-a mőködik - 50% már üzemképtelen mőhold, kiégett hordozórakéta-fokozat és egyéb, fölöslegessé vált alkatrész, melyek céltalanul keringenek. A maradék 44% abból a 129 robbanásból (kiégett, de nem teljesen kiürült hordozórakéták) és ütközésből származik, ami 1961 óta a Föld körüli pályán történt. Egy 1987-es adat szerint a megközelítőleg 7000 keringő őrtárgyból (mőholdak, radarok, őrállomások stb.) alig 150-350 volt mőködőképes, vagyis több mint 95 %-uk szemét.

Egy 2004-es NASA jelentés szerint a legnagyobb őrszemét-kibocsátó Oroszország, őt szorosan az Egyesült Államok követi. A többi őrszemét forrása: Franciaország, Kína, India, Japán és nem utolsó sorban az Európai őrügynökség.

Már a Columbia őrrepülőgép tragédiáját követően is felmerült, hogy egy őrszeméttel való ütközés lyukasztotta ki a gép szigetelését.

Gondoljunk csak bele: ha egy akár 50 ezer kilométer/órás sebességgel száguldó parányi őrtörmelék becsapódása súlyosabb kárt okoz, mint egy nagy erejő kézigránát, mekkora pusztításra képes egy nagyobb darab hulladék. A védekezés éppen ezért elengedhetetlen.

A hagyományos módszerek közül a legelterjedtebbek a különféle védőernyők, illetve repülés közben a nagyobb darabok elkerülése érdekében végrehajtott manőverek. Ez folyamatos figyelőszolgálatot, és hatalmas technikai apparátust igényel.

Felmerül a kérdés, hogy nem volna-e egyszerőbb alaposan „kitakarítani" a bolygónk környékét.

Nos, ez az, amit még nem sikerült megoldani. Ha életképes ötlettel áll elő valaki, kiderül, hogy megvalósíthatatlanul drága, az olcsóbb elképzelések pedig rendre kudarcot vallanak.

Általános elképzelés például, hogy miután egy mőhold letöltötte szolgálatát, az irányítók alacsonyabb pályára állítják, és idővel elég a Föld légkörében. Az őreszközök megsemmisítéséről érvényben lévő rendelet szerint egyetlen szerkezet sem lehet kint az őrben a küldetésének lejártát követő 25. évben Az egyik módszer szerint az újonnan fellőtt mőholdakat és rakétákat olyan apró manőverező rakétákkal látnak el, amelyek a küldetés végén visszairányítanák őket a Föld légkörébe, ahol teljesen elégnének, s így nem növelnék az őrszemét mennyiségét. Azonban ez a módszer is rendkívül sok pénzt, összetett energia- és irányítórendszert igényelne, tehát ez nem járható út.

Használható elképzelésnek tőnt azt is, hogy földre telepített lézerekkel kellene megpróbálni letéríteni a már nem mőködő mőholdakat és a többi nagyobb őrszemét darabokat. Ez a módszer sem túl gazdaságos, figyelembe véve a mőholdak nagy számát és a szükséges hatalmas mennyiségő energiát.

A nagyobb mőtárgyakat a legújabb gyakorlat szerint a maradék üzemanyaguk segítségével magasabb, ún. temetői pályára állítják, hogy ne zavarják az őrhajózást és az őrkutatást. Ez azonban csak átmeneti megoldás.

A kisebb darabok eltávolításához állítólag már kipróbálás előtt áll egy mindösszesen 6 kg tömegő őrporszívó. Ez egy kamerával felszerelt eszköz, mely beazonosítja az őrhulladékokat, megközelíti azokat, majd olyan pályára taszítja, hogy a Föld légkörébe érve az elégjen.

Összegzésképen elmondhatjuk, hogy valószínőleg a jövőbeni őrutazások sikere nem csak a technikai fejlettségünkön fog múlni. Ahhoz, hogy távolabbra utazhassunk, más bolygókat is meglátogathassunk, először olyan akadályokat kell legyőznünk, amelyet saját magunk állítottunk. És nem csak az 1000 kilométer körül keringő, hanem a jelenleg elfogadott megoldás szerint magasabb tartományba irányított, egyre gyarapodó őrszemét is gondot fog okozni. Összeállította: S. V.L.