... friss tavaszi illatok, egy kevés pollen, meg némi puskapor szag.

Az április meghozza az igazi „zsongást" - de nem csak a természetben, hisz választás előtt áll az ország. Míg az előbbit egyértelmően örömmel fogadjuk, a politikai harctéren tapasztaltak egyre több embernek szegik kedvét.

Már a kopogtatócédulákkal elkezdődtek a bajok. Kiderült, hogy aki hagyományos módon akarja begyőjteni - tehát házal - azt gázpisztollyal meglőhetik, fizikailag inzultálhatják, és válogatott kifejezésekkel alázhatják a porba. Ennek egyenes következménye, hogy egyes pártok a bejárati ajtók helyett inkább kiskapukat kerestek.

Sokan bírálták már a választás ezen „előjátékát", hisz mint idén is kiderült, számtalan visszaélésre, törvénysértésre, sőt csalásra ad okot. Hallhattunk több milliós adatbázisról, mely segítségével győjtés nélkül is produkálható rekord mennyiségő cédula - amit aztán oda lehet adni a rivális párttól szavazatokat „elcsenő" titkos társaknak, vagy épp meg lehet próbálni jó pénzért eladni az ügyetlenebbeknek. Aztán találtak nagy mennyiségő fénymásolt cédulát, voltak nyomdailag sokszorosított (helyesírási hibákkal és más betőmérettel elkészített) hamisítványok is. Számtalan kettős ajánlást is kiszőrtek a választási bizottságok, sőt nemegyszer több éve elhunyt személyek korrekten kitöltött céduláira figyeltek fel. A legérdekesebb talán az lehetett, amikor az ellenőrzést végző iroda vezetője és a választási bizottság egyik tagja a saját kopogtatócédulájával találkozott egy „másik" párt által leadott csomagban.

A cédulázásnak immár vége. Az érzékelhető, hogy nem lehetett egyszerő dolga azoknak, akiknek a törvényesség felett kellett (vagy kellett volnaő) őrködni.

Mindenesetre most, amikor tudjuk, hogy kik azok, akik az első akadályt sikeresen vették, és nevük ott szerepelhet a szavazólapon, kicsit érdemes elgondolkodni: hogyan is kerültek oda, valóban mi ajánlottuk őkető Esetleg visszaélt valaki a bizalmunkkal, vagy épp az adatainkkalő

Az Országos Választási Bizottságtól, valamint területi megbízottjaitól is joggal elvárhatnánk, hogy a szabálytalanságok, hamisságok észlelésekor határozott fellépést mutassanak, és példaértékő döntést hozzanak.

Mert milyen választás az, amelyiken a résztvevők szinte mindegyikének tisztessége megkérdőjelezhetőő Ha ilyen módon történik a hatalmi ágazatba való bejutás, akkor a továbbiakban mit várhatunkő

Arra már többször volt példa a magyar történelemben is, hogy csalásokat követtek el választásokon, de hogy már azt megelőzően is ezt tegyék, az példa nélküli. Háborgunk, hogy mi van Fehéroroszországban, mert van aki szerint meghamisítják a választás végeredményét. Nálunk már most, a végeredmény előtt alapvetően meg van hamisítva a választás, mert nem lehet tudni, valóban az előírások szerint voltak-e győjtve a kopogtató cédulák.

Az ajánlószelvényt, amellyel a választópolgár segítheti kedvenc pártjának jelöltjét, eredetileg arra találták ki, hogy megakadályozzák a politikai önjelöltek, marginális pártok részvételét a választáson. Azóta a pártok viszont azt is kitalálták, mire lehet még felhasználni az ajánlásokat, és ez nem túl szívderítő, hiszen egy előre megírt forgatókönyv szerint mennek a dolgok, ahol a választói akaratnak már csak halvány nyomai fedezhető k fel.