Olyan veszélyről van szó, mely sok ezer embernek keseríti meg életét. Egy olyan „új” veszélyről, amit egyesek csak kényeskedésnek, képzelgésnek próbálnak beállítani. Ha a folyamatok nem változnak, tragédiák sorával találkozhatunk, és a közegészségi állapotok romlása várható az érintett csatornaszakaszokon. A csatornabőzre is ugyanúgy ki lehet mondani a „csendes gyilkos” kifejezést, mint az ivóvíz fertőtlenítésére használt klórra.

A csatornabőzt olyan erősen mérgező gázok okozzák, mint a kénhidrogén, és különböző szénhidrogén-vegyületek, de a felsorolás koránt sem teljes. Természetesen a levegőben található töménységük arányban áll az egészségkárosító hatásukkal, de már egy–két mg/köbméter mennyiségnél, alig érezhető szaghatás mellett is hangulatromlás, fejfájás, hányinger, azaz közérzetromlás következik be. Az orrunk alkalmazkodik, érzékenysége csökken, de a tüdőt, légzőszerveket, idegrendszert károsító hatás folyamatosan felléphet. Allergiás tünetek teszik „változatosabbá” az itt lakók életét. Ez egy negatív hatású „aromaterápia”. Orrunk, mint egy érzékeny mőszer jelez, tudatalattinknak ez rossz közérzetet generál, és elmenekülési parancsot ad ki.
Elmenekülni nem lehet, nincs hová, ehhez el kellene költözni. A lakóingatlanok elértéktelenednek, a lakosság sorscsapásként éli meg a bőzös életteret, lakókörnyezetet. Idővel kialakulnak a betegségtünetek, undorérzet, és állandó stressz – természetesen horribilis csatornadíjak, költségek kifizetése mellett. Amíg nem volt csatornájuk, legalább egészséges, bőzmentes környezetben éltek.

Drága a szagtalanítás!

Kevés az a település, ahol csatornabőzzel ne kellene esetenként találkoznia a lakosságnak, illetve a csatornát üzemeltető cégeknek. A lakossági panaszokat könnyő lekezelnie annak, aki nem ebben a közegben él, de ugyanez tapasztalható szennyvíztisztítók közelében is. A csatornázási cégek irodaházait persze nem itt találjuk, vezetőik sem a szennyvíztisztítóknál, csatornáknál dolgoznak, hanem „távvezérelnek”.
A jogszabályi környezet sem elég szigorú, a jogalkotó is csak általánosságokat fogalmaz meg. Bár a jogszabály kimondja, hogy a környezeti levegő bőzterhelése tilos, a gyakorlatban a csatornák szagtalanítása rendkívül drága, 8-40 Ft/köbméter között van, ami az üzemeltetési költséget emeli (emelné!), ha a lakosság érdeke, közérzete fontos lenne. Tisztelet a kivételnek, azért ilyen is létezik. Ki kell mondani, hogy korrekt szagtalanítási technológiák még nem alakultak ki, ahol mégis mőködnek (!ő), ott a lakosság komolyan megharcolt érte, a közfelháborodás és a jogi lépések megtették hatásukat. A lakosságnak csak erőteljes fellépés esetén lehet sikere, csak így tudja kikényszeríteni a szükséges, nagyon drága intézkedéseket.
A „Szennyvízberuházás bőzzel és perrel” c. cikk ismerteti 10 település lakosságának problémáit. Az eset nem egyedi, sajnos gyakran ismétlődik. (Népszabadság Online – Bódisz Attila, 2008. március 1.)
A friss szennyvíz gyakorlatilag nem büdös, csak állása, berohadása során válik azzá, ezért a bőz a házi szennyvíztisztítóknál szabályos üzemeltetés esetén ismeretlen fogalom, mivel itt a friss szennyvíz azonnal feldolgozásra kerül. Csak az állott, kezeletlen savas kémhatású szennyvíz termel büdös, toxikus gázokat. A csatorna tervezés, építés, üzemeltetés legkisebb hibája is büdös csatorna-rendszert eredményez. A vezeték építés során is gondok lehetnek a szakmai munkával, a mőszaki ellenőrzés sem mindig megfelelő. A büdös, rosszul tervezett és épített csatorna is szagtalanná tehető drágán, hagyományos nitrátos-vasas, vegyszeres kezeléssel, vagy az átemelőknél alkalmazott légbefúvásos módszerrel. A valódi megoldás a friss szennyvíz azonnali kezelése, az elsavasodás pH csökkenésének megakadályozása, a legközelebbi szennyvízátemelőnél, valamint a lakosság tájékoztatása a helyes csatornahasználatról és életvitelről. A táplálkozás, mosdás, mosás, testápolás, gyógyszer használat mind-mind kihatnak a szennyvíztisztító mőködésére.

A szennyvíz hosszú útja

A csatornában is élettani folyamatok játszódnak le. A szennyvízcsatorna a szennyvíztisztító „előszobája”, ahol a szennyvíz csak rövid ideig tartózkodhat, különben berohad, a szippantott szennyvízhez hasonló büdösségővé válik. Hogy mennyi az a rövid időő Ebben még a szakemberek sincsenek közös véleményen. A bőzképző biológiai folyamatok késleltethetők, ha magasabb a szennyvíz pH-ja, lúgosabb kémhatású. Ahol csatornabőz van, ott a szennyvíz savas, korrozív, és magát a csatornarendszert is tönkreteszi (tönkretette). Ha a jelenlegi gyakorlat folytatódik, az eddig is gyakori csatorna- és mőtárgytörések, repedések, útbeszakadások, csatorna-üzemzavarok, már-már a csatorna üzemeltetést is lehetetlenné teszik, főleg a beton- és azbesztcement csövek esetén. A tönkrement csatornából nagy mennyiségő tisztítatlan szennyvíz kerül(het) a talajba, akkor viszont a környezet jobban károsodik, vagy a talajvíz beáramlik a csatornába, mely növeli a költségeket. A betoncsövek „elporladnak”, eltörnek, sőt az átemelők saválló anyagból készült szerelvényei is károsodnak.
Az elsavasodást kell megakadályozni, hogy az eddigi milliárdos csatorna károk mérsékelhetők legyenek, az újabb károk pedig megelőzhetők. Az 1800-as évek szennyvíz-technikai elveit újra kell(enne) gondolni az antibiotikumok, természetellenes, szintetikus vegyszerek elterjedése miatt. Legfőbb vezérlő elv a központosítás lett, a helyi(házi) szennyvíztisztítás helyett. Ez magyar sajátosság, másutt támogatják a házi szennyvíztisztítást. Egy települési szennyvíztisztító nagyobb távolságokból győjti össze a tisztítandó szennyvizet, a nagy távolság hosszabb csatornákat, nagyobb „berohadási” térfogatot és lehetőséget is jelent.

Van megoldás!

A szlovák határtól nem messze van két kis falu, melyet 2-3 évvel ezelőtt csatornáztak, napi kb. 100 m3 „tisztított” szennyvizét a Bodrog folyó vezeti el, viszi ki a megyéből. A települések nevét kellő időben majd az országos sajtó is nyilvánosságra fogja hozni, mint a szakmai bátorság és józan gondolkodás iskolapéldáját.
A mindent átható csatornabőz gyakran pokollá tette az emberek életét. A csatorna élhetetlen környezetet teremtett, egy eddig egészséges, tiszta levegőjő vidéken. A fejfájás, a hányinger, az állandósult undorérzet mindennapossá vált. Az ott lakók, a bőzt naponta érzők sorscsapásként élték meg ezt. Az üzemeltető a diósdi székhelyő Piramis Energia Kft-hez fordult, amely a speciális, egyedi házi szennyvíztisztítók gyártója. Szakmailag egyedülálló, szokatlan megoldást találtak, mely a házi szennyvíztisztításban már bevált, de a csatornarendszereknél még ismeretlen volt. A technológia lappiramis rendszerrel, azaz térharmonizálással, bioenergetikával, strippinggel (szellőztetési eljárás) megszüntette a csatornabőzt, és egyben megnövelte a helyi szennyvíztisztító kapacitását, csökkentve az energiafelhasználást. A strippingelés a káros gázok kiszellőztetését jelenti, mely egyben lúgosító hatású is. A pH emelés blokkolja a bőzt okozó kénbaktériumok életfunkcióit. A csatornahálózat a szennyvízátemelők módosításával így előtisztító fokozata lett a szennyvíztisztítónak. A szennyvízátemelők átalakítása zsírtalanította és üzembiztosabbá tette az átemelők mőködését, rövid két hét alatt.
Ez a mőszaki megoldás új lehetőséget jelent(het) sok településnek, ahol bőzlő, undorkeltő csatornarendszer van. A bőzt ugyanis a hagyományos eljárásokkal is csökkenteni lehet, mint fentebb láttuk, ám ez gazdaságtalan. A technológia alkalmazásával a csatorna és szennyvíztisztító építés, felújítás költségei is jelentősen csökkenthetők, ha a döntéshozóknak hajlandósága és kellő kreativitása is megvan, és nem ellenérdekeltek.
A házi szennyvíztisztító, mely meglévő emésztőre lett tervezve és kialakítva, képezte a csatornahálózat szagtalanítására tervezett változat alaptípusát. Egy kezeletlen emésztő  szennyezettebb, mint a csatornahálózat, ezért ideális volt az alapelv kipróbálására. Megnövelt teljesítményő változat került az átemelőre felszerelésre és beüzemelésre. A mellékelt képek mutatják a házi szennyvíztisztítót, illetve a szennyvízátemelőre szerelt változatot.