Dr. Egely György gépészmérnök több mint tíz éven át végzett intenzív kutatásokat a különleges energiaátadási folyamatok területén. Ennek egyik eredménye ez a többszörös nemzetközi díjas mőszer, amely a világon egyedülálló. Honlapján (www.egely.hu) megosztja az olvasókkal azt az utat, mely az érdeklődéstől a találmány létrejöttéig vezetett. Ebből idézünk néhány lényeges momentumot.

– 1980-81-ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjával az Egyesült Államokba kerültem Másfél évig dolgoztam a Brookhaven National Laboratory-ban atomerőmővek áramlástechnikájával kapcsolatos kutatásban.
Itt olvashattam szabadidőmben először olyan anomáliákról többek között, mint a kézrátételes gyógyítás. Ekkor ébredt fel bennem az érdeklődés, hogy a tudomány eszközeivel és lehetőségeivel, elfogultság nélkül tanulmányozzam ezeket az ismeretlen jelenségeket. Hazatérve elhatároztam, hogy az irodalom áttanulmányozása után megpróbálok olyan mérési lehetőséget teremteni, amely alkalmas az úgynevezett életenergia vagy bioenergia létének kimutatására. (Mivel abban az időben a parajelenségek kutatása még a “tiltott” kategóriába tartozott, először a gömbvillámok kutatásával kezdtem foglalkozni, mert ez olyan természeti jelenség, mely a megfigyelések alapján hasonló anomáliákat okoz, mint a bioenergia.

– Eddig is lehetett tudni, hogy a bioenergia többféle hatást okoz, például testek szilárdságát megváltoztatja (fémhajlítás), az elektromos tulajdonságokat is megváltoztatja, de például az egyes növények növekedésére is hatással van. Olyan hatást akartam kiválasztani, amely segítségével viszonylag egyszerően, gyorsan, olcsón és azonnal kimutatható a bioenergia léte és mértéke. Ezért azt a jelenséget választottam, amiről igen kevés leírás szólt ugyan, de lehetett tudni, hogy bizonyos könnyő tárgyak forgásba jönnek ennek az energiának a hatására.

– Először körülbelül ötszáz középiskoláson végeztem el a mérést úgy, hogy petricsészébe vizet tettünk és ezt kellett mozgásba hozni az alanyoknak anélkül, hogy hozzáérnének. A kísérletsorozatot filmeztük, s ennek eredményeként már durván felrajzolódott az a kép, ami a későbbi kiterjedt vizsgálatok során csak erősödött: valóban létezik ilyen energia.
A továbbiakban a vizsgálatot kiterjesztettük az elektromos vezetőképesség mérésére is. Kiderült, hogy ez is befolyásolható a bioenergia segítségével. Több mint tízéves munka után a mérési eljárás állandó javításával, finomításával sikerült egy egyszerő, hordozható, elektronikus készüléket sorozatgyártásszerően előállítani, melynek segítségével az életenergia, vagy gyógyító energia egy része mérhető, dokumentálható.

– Ezt az eszközt legalább száz évvel ezelőtt fel kellett volna találni - ha nem is elektronikus formában -, minden együtt volt hozzá, hogy jól megismerje ezt a jelenséget a természettudomány. Nem így történt, és sajnos ez az eset sem egyedi, hiszen a folyadékkristályokat például 80 évre felejtették el, de a penicillin 10 éves elfelejtése is eléggé szégyenteljes dolog.
Mérési tapasztalatok
A nagy tömegben végzett mérések újabb tapasztalatot hoztak. Előfordult, hogy ugyanazok az emberek, akik egyszer már nagyon jó teljesítménnyel forgatták a vizet, egy frontátvonulás alatt vagy gond, idegesség idején meg sem tudták moccantani. Mire a baj vagy a front elmúlt, újra visszatért eredeti vízforgató képességük. Nagyon érdekes volt, hogy amint elvonultak az esőfelhők és kisütött a Nap, mindenki jobb kedvre derült, azonnal jobbak lettek a mérési eredmények.
Egyértemő volt az a tapasztalat, hogy a súlyosan beteg embereknél alig-alig forgott a kerék (akármilyen magas lázuk volt), míg gyógyítóknál, sikeres üzletembereknél igen magas fordulatszámon pörgött, és ebben nem volt kivétel: beteg embereknél nem pörgött magas fordulatszámon, sőt alig bírták megindítani, míg jó erőben levő, mozgékony, vibráló személyiségeknek igen magas fordulatszámuk volt. A sok-sok tapasztalat, sok ezer mérés győzött meg véglegesen arról, hogy itt önálló jelenségről van szó, és nem valamiféle véletlen egybeesésről.
A diákok körében azoknál tapasztaltam a legnagyobb vitalitásértéket (400% felettieket), akik nem mindig tudtak beilleszkedni az iskolák szigorú rendjébe, de nagyon fogékonyak voltak a meditációs módszerek iránt, és erősen kötődtek barátaikhoz, törődtek velük, “karizmájuk” volt. Ha ők pár méter távolságban voltak az éppen mérő személytől, az eredmények látható módon javultak. Igaz, külön kérésemre az ellenkezőjét is el tudták érni, azaz ilyenkor a mérő személy vitalitása nagymértékben csökkent. Ehhez nem kellett megérinteni a mérés alanyát, a javulást és a visszaesést pusztán akaratukkal el tudták érni.
Érdekességként említeném, hogy a legnagyobb fordulatszámot s ezzel a legnagyobb vitalitást Rubik Ernő, a bővös kocka feltalálója mérte (a készülék egy régebbi változatán), percenként 35 fordulatot, ami majdnem 600%-os VQ szintnek felel meg.

Tiltott úton
– Több fizikus kollégámnak bemutattam a jelenséget. Mindenkinek volt egy-két ötlete, de a gondos vizsgálatok egyenként bizonyították, hogy ismert hatások segítségével nem magyarázható a forgás ténye. Maradt tehát a megoldatlan kérdés és a jelenség léte. Ekkor igazgatómhoz fordultam, engedélyt kértem ahhoz, hogy a továbbiakban hivatalosan és legálisan is végezhessem ezt a kutatást, mert saját eszközeim és lehetőségeim már nem bizonyultak elégségesnek. ő egy régi ismerőséhez, egy akadémikushoz küldött, akit nemrég neveztek ki magfizikusból biofizikussá. Bíztam benne, hogy az 500 filmre, videora, fényképlemezre fölvett kísérlet dokumentált eredménye, a számos ellenőrző kísérlet, az eddigi opponensek érveinek kísérleti cáfolata elegendő lesz ahhoz, hogy a kutatást folytathassam. Az akadémikust azonban az eredmények nem érdekelték. Két perc után kijelentette, hogy “akkor sem hiszem, ha látom, ilyen jelenség nincs, mert nem lehet, és azért nem lehet, mert nincs”. A beszélgetés végén arra utasított, hogy azonnal hagyjam abba ezt a munkát, a már kinyomtatott kutatási jelentést (ne mutassam senkinek, és foglalkozzam olyasmivel, amivel pénzt lehet keresni. A kutatási jelentés betiltásával (és ezzel az effektus létének betiltásával) természetesen rendkívüli módon lelassult és megnehezült a továbbhaladás, de a tiltás ellenére folytattam a munkát, a kutatói kíváncsiság nem hagyott nyugodni. A jelenség ma sem kutatható hivatalosan sehol, s “ellenzéki” magatartásom miatt az összes büntetést megkaptam, amit kutató csak kaphat.

„Ilyen jelenség nincs, mert nem lehet”
– 1989-ben adtam be a szabadalmi kérelmet, és ma is több hivatalban fekszik a kérelem, komoly fejtörést okozva a hivatalnokoknak. Volt olyan hivatalnok, aki azzal utasította el első menetben a szabadalom megadását, hogy iránytő néven már ismert ez a készülék. Különösebben nem érdekelte, hogy a forgórész mőanyagból készült és ferromágneses anyagot egyáltalán nem tartalmaz.
Más kutató és feltaláló is belebotlott már ebbe a jelenségbe, de ők arra gondoltak, hogy ez hőmozgás, vagy más ismert jelenség az okozója, és nem eddig feltáratlan, önálló jelenség. Mivel a hatás nagyon gyönge és rendkívül nehéz elkülöníteni a környezeti hatásoktól, aki pontosan nem ismeri a hő és energiaátadás törvényeit, annak úgy tőnhet, hogy ez egyszerő hőáramlási hatás. Számomra azonban, aki hivatásszerően foglalkoztam energiaátadási jelenségekkel, igen aprónak tőnő, de elvi különbségek mutattak rá egyértelmően, hogy a tudomány számára új jelenségről van szó. Kevés szakember érdeklődik a biológiai anomáliák iránt, így nem véletlen, hogy nem foglalkoztak ezzel a jelenséggel. Bár minden lehetőség meg volt már 100 évvel ezelőtt is, hogy kutatni kezdjék, ez sajnos elmaradt, nagyrészt az előítéletek miatt.

Végig az a cél vezetett, hogy minél több embernek bizonyítsam, milyen nagy kincsünk az életenergia, az egészség és mi vagyunk a gazdái. Törődjünk vele, védjük, óvjuk. Az erő velünk lehet.