Egyéb Az ausztráliai Flinders Egyetem pszichológusai áttekintették az ennivaló utáni sóvárgásra vonatkozó kutatási eredményeket. Kitűnik ezekből, hogy minél élénkebben tudja valaki elképzelni, önmaga előtt megjeleníteni egy ennivaló képét, annál erősebben tud sóvárogni utána.

Amikor az ember egy bizonyos ennivalóra vágyik intenzíven, akkor nem egyszerűen éhségről van szó. Ha éhes volna, sok minden megfelelne. Sóvárgás esetén egy bizonyos ennivalóra vágyik az ember. Ennek a képét egyesek nagyon elevenen képesek megjeleníteni, és ilyenkor igazán nehéz ellenállni a vonzásnak - állapították meg kutatások.
Azt is kiderítették már, hogy a sóvárgás tárgyának elképzelése olyan nagy agyi energiafelhasználást igényel, hogy a képalkotás mellett más egyéb feladatot már csak lassabban és hiányosabban képes megoldani az élénken képzelő személy agya. A kísérletben résztvevők közül azok, akik csokoládé után sóvárogtak, kevesebb szóra tudtak visszaemlékezni, és hosszabb időt vett igénybe részükről a matematikai feladat megoldása, mint azoknak, akik nem kívántak rá erősen a csokoládéra.
A kritikus kapocs tehát a képzelet, ami az embert az ennivalóval összeköti, úgy alakul ki a leküzdhetetlen sóvárgás. A sóvárgás tárgya lehet étel, édesség, de lehet alkohol vagy akár drog is.
Az agyi energiák fókuszálása a sóvárgás tárgyára pedig megakadályozza, hogy másra legyen képes gondolni az ember, hogy meg tudjon szabadulni a sóvárgástól.
A két ausztrál pszichológus, Eva Kemps és Marika Tiggemann azt mondja: a legújabb kutatási eredmények reményt adnak, hogy visszafelé is működik a dolog: nemcsak a képalkotás kötheti le az agyat a sóvárgás számára, lehet olyan feladatot adni az agynak, ami leköti az energiáit a sóvárgás elől.
Egyik kísérletben a csokoládé után sóvárgó kísérleti személyek azt a feladatot kapták, hogy képzeljenek az égre szivárványt, más esetben: idézzék fel az eukaliptusz illatát. Egy másik kísérletben a csokoládéra vágyóknak fekete-fehér villogó pontokat mutattak a képernyőn. Valamennyi esetben arról számoltak be, hogy csökkent a sóvárgott csokoládé elképzelt képének élessége és a sóvárgás hevessége.
A kutatók úgy vélik, könnyen megvalósítható volna, ha például a mobiltelefon képernyőjén nézhetne az ember ilyen, sóvárgást kioltó, villódzó pontokat - „dinamikus vizuális zajt”. Véleményük szerint - az ennivaló utáni sóvárgáson túl - hasonló módszerrel csökkenteni lehetne az alkohol és a drog iránti vágyakozást is.