Az elmúlt időszak árvizei arra kell kényszerítsenek bennünket, hogy újra gondoljuk viszonyunkat a természettel. A Föld védekezik ezekben a napokban az emberi gőg és ostobaság ellen. Ne várjuk meg, amíg „szakembereink” tönkreteszik unokáink jövőjét, mert „gyilkosok közt cinkos, aki néma”! A döntéshez álljon itt egy elgondolkoztató idézet:
GG

„Vajon mi történik, ha gátakat emelünk a folyók útjába? Mi történik akkor, ha magas falakkal vesszük körül őket? A folyók legyőzik a természetes akadályokat, keresztültörik magukat rajtuk, ám ha az emberi elme, a mérnöki tudomány által emelt akadályokkal találják szemben magukat, előfordulhat, hogy nem jutnak el az óceánig.
Fontos, hogy megértsük ezt a különbséget. Valójában egyetlen természeti akadály sem valódi akadály; ezért nem akadályozzák meg a folyókat abban, hogy eljussanak az óceánhoz. A folyók a legmagasabb hegységeken is keresztülvágják magukat, és elérik a céljukat, az emberek által tervezett és megépített gátak azonban akadályt jelenthetnek számukra.

A természetben alapvető egység és harmónia uralkodik. A természetes akadályok, a természetben található látszólagos korlátok gyakran csak az energia felébresztésére szolgáló kihívásokat jelentik: ezek aktiválják az egyes lényekben szunnyadó energiákat és képességeket. Amikor elvetünk egy magot, talán úgy tűnhet számunkra, hogy a ránehezedő földréteg elnyomja azt, és akadályozza növekedését. Ez azonban nem igaz: e földréteg ránehezedik ugyan a magra, de valójában csak a mag beérését és növekedését szolgálja. Kívülről nézve úgy tűnik, hogy a föld akadályozza a magot a növekedésben, valójában azonban igaz barátként pontosan a növekedését segíti elő.

A természet maga a megtestesült harmónia, a természet egy ritmikus szimfónia. Az ember által a természetre erőszakolt mesterkéltség a természetre „ráépített” dolgok és az élet áramába vetett mechanikus találmányok azonban különféle korlátokat képeznek, amelyek megakadályozzák az élet szabad áramlását. Az elmúlt évszázadokban számtalan folyó apadt már el és mindig a folyókat hibáztatjuk ezért. Annak azonban nem érezzük szükségét, hogy az általunk elvetett magot hibáztassuk: ha egy mag nem szökken szárba, arra a következtetésre jutunk, hogy bizonyára nem megfelelő a termőföld, hogy a mag nem kapott elég vizet, vagy elég meleget. Ám ha szeretet a virágai nem hajtanak ki valakinek az életében, azt mondjuk: „Ezért te magad vagy a felelős.” Senki sem gondolja, hogy a nem megfelelő talaj, víz vagy napfény hiánya a felelős azért, hogy ez a növény nem szökkent szárba, nem fejlődött, nem volt képes virágba borulni.
Az alapvető akadályokat mindig az emberek hozzák létre – ezen akadályok nélkül a szeretet folyója szabadon áradna, és elérné az élet óceánját. Pedig az emberek azért születnek a Földre, hogy együtt áramoljanak, együtt áradjanak a szeretettel, és végül elérjék az isteni minőség végtelen óceánját.”
                        OSHO